Sad Clown

Part1

Melegen sütött a nyári nap. Épp elindultam haza a gyönyörű lombos fák árnyékában, amikor is megláttam egy hatalmas, lila sátrat a téren. Tudni kell, hogy mi egy Isten háta mögötti kis faluba élünk. Mindenki ismer mindenkit, hisz a lélekszám alig 200 főre terjed ki. Kíváncsiságomnak engedve közelebb mentem a sátorhoz, ahol, közvetlen a bejárat előtt állt egy bohóc. Eléggé félek a bohócoktól, pedig nem történt velem semmi eset, ami indokolná ezt. Semmilyen elcseszett születésnap, vagy valami ilyesmi, egyszerűen csak, ha meglátok egyet ösztönösen futni akarok minnél messzebb menekülni tőle, most is épp ezt tettem volna, ha nem szólít meg a bohóc. Nevetségesen színes ruhákba volt öltözve,az arca ki volt mázolva sápadtfehérre. Orra hegyes bohócorr volt, mely egy répára hasonlított. Egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy lehet, hogy ez a saját orra, mivel olyan jól illeszkedik arcára, de hát ez lehetetlenség. Biztos csak jól van odarögzítve. Sóhajtottam egyet, majd feléfordultam.

-Szia Rey!-mosolygott rám ijesztően, mire megtorpantam. Honnan tudja a nevem? -Tessék itt egy szórólap, gyere el Jackie cirkuszába!-mosolygott hamisan. Mélyen a szemembe nézve mondta e szavakat, ami kicsit megérmített. Nyeltem egyet, bólintottam, majd elindultam haza. Futottam. Éreztem, hogy engem figyel, ahogy távolodok tőle, de nem követett szerencsére. Már másokkal kezdett el foglalkozni.

-Szia anya!-köszöntem anyának, amint beléptem aházunk ajtaján.

-Szia kincsem! Milyen napod volt?-kérdezte kikukkantva a konyhából, ahonnét finom illatok szálltak a levegőben.

-Szia nővérkém!-ugrott rám Cindy a húgom, minek következtében kiesett kezemből a szórólap, amit az a bohóc adott. A húgom felkapta és konkrétan körbeugrálta a szobát. Nem akartam a félelmeimmel elrontani az örömét, hisz lehet, csak én reagálom túl.

-Anya, ugye elmegyünk?-kérdezte anyától ártatlan bociszemmel nézve rá. Anyára ez mindig hátassál van és mi tagadás rám is.

-Igen drágám elmegyünk!-mosolygott anya .

-Éljen, éljen!-ugrándozott Cindy.

-Azt írja 8-kor kezdődik:-olvastam el a gusztustalanul színes lapon szereplő dátumot.

Húgom, már nagyon izgatott volt, én pedig öltözködés közben próbáltam nyugtatgatni magam és leküzdeni a rajtam eluralkodó pánikot.

Végül mind készen lettünk és elindultunk.

Mire odaértünk csak fél 8-at ütött az óra, mégis hatalmas volt a sor a bemenetelnél. Az ajtóban ugyanaz a bohóc állt, mint akit délután láttam. Nagyon megijedtem. El akartam futni, de erőt vettem magamon. Hisz ő csak egy szórakoztatóipari dolgozó. Nem történhet semmi probléma.

Meglepően gyorsan haladt a sor. Kb 15 perc múlva be is jutottunk. Elém tárult a félhomályban levő hatalmas nézőtér. Nagy volt a hangzavar bent. Utálom a hangos zajt. Középtájt foglaltunk helyet, de ekkor Cindy megkérte anyát, hogy menjenek el a büfébe.A büfé egy kisebb, sárga sátorban helyezkedett el, kb 2 m-re. Addig én egyedül maradtam, persze nem szó szerint.

Úgy 55 körül, amikor, már újak nem nagyon jöttek, a bohóc elindult a színpad felé. A gyomrom görcsbe rándult, ahogy mélyen a szemembe nézett. Megint azt az ijesztő mosolyát villantotta felém, majd felcaplatott a színpadra. Anyuék is megérkeztek nemsokára és el is kezdődött a show.