Sad Clown

Part8

Felébredtem valamikor délelőtt, onnan sejtem, hogy akkor, mivel világos volt. Nem akartam tudomást venni a világról és úgy egyáltalán semmiről. Csak feküdtem, mivel már tényleg úgy éreztem magam, mint egy halott. Megerőszakolt, elvette tőlem Azt és még a családomat is. Már nincs miért élnem. 

Csak feküdtem arcomat a párnába fúrva, hogy fulladjak már végre meg és érjen véget minden szenvedés, de nem így lett. Nagy csattanást hallottam, ahogy kivágódott az ajtó, és bejött Ő. Kiszedte alólam a párnát, hogy meg ne fulladjak,majderőszakosan a hátamra fordított és ráült a csípőmre. Én csak bámultam nem is közvetlenül rá néztem csak magam elé, mondhatni átnéztem rajta. 

Jack megcsókolt, de én nem viszonoztam, hanem még mindig csak bámultam magam elé. Nem éreztem semmit sem belül, csak ürességet. Még a fájdalmaim is eltompultak. 

A bohóc mivel nem tudott velem mit kezdeni ebben a helyzetben, ezért kiment valószínű a konyhába, mivel tompán hallottam valami evőeszközök csörömpölését. Ez vajon a halál lenne? 

Ekkor meghallottam egy ismerős dallamot. Vajon kezdek megőrülni? Először fel sem ismertem, de aztán rájöttem, hogy ez a dal szólt, amikor Jack a porondra lépett és minden sötét lett és szomorú. Ekkor változott meg az életem, gyökeresen. Bár csak egyszer hallottam ezt a dalt elkezdtem énekelni :All around the dark carnival  Laughing Jack chased a child.....

Ismeretlenül ismerős szöveg volt ez, ahogy sor sort követett és a rímek leperegtek az ajkaimon. Csukott szemmel énekeltem ezt az elátkozott dalt, de meglepően nyugalmat éreztem, mintha Jack mellettem lenne és vigyázna rám, ami tudom, hogy őrültség, hisz miatta kerültem elmémnek eme legsötétebb zugába. Láttam a saját síromat, halott emberek arcát és magamat, ahogy egy fekete esküvői ruhában visznek a koporsóban egy fekete templomba. Minden fekete volt és a gyászoló nép a halott emberek tömegéből állt. 

Nem tudtam, hogy ez a valóság e vagy sem, csak azt tudtam, hogy ki kell innen jutnom. Most erősnek kell lennem. 

Amint vége lett a dalnak  kinyitottam a szemem és körbenéztem a szobában. Megláttam Jacket ott ülni az ágy melletti széken. Mióta lehet itt? Kezében egy már félig elfogyasztott joghurt volt. 

-Gyönyörű hangod van!-termett mögöttem egy pillanat alatt és megnyalta a fülcimpám. Nem reagáltam erre se csak néztem magam elé.