hűvös szél fújt, mikor megébredtem nem néztem az időt, hajnali 2-3 körül lehetett. álmatlanul forgolódtam, emiatt úgy döntöttem hasznosan töltöm el az időmet.
elindultam a fürdőszobám felé, miközben kibotorkáltam, lámpakapcsoló után keresve, gondolkodtam, mi legyen a következő dalom témája. semmi egyedi nem jutott eszembe, talán csak a kimerültség volt az oka a tanácstalanságomnak.
miután felkapcsoltam a lámpát, belenéztem a tükörbe. az az ember nézett vissza rám, akit a legjobban gyűlöltem. önmagam. pár perc múlva, miközben elmélyülten pásztáztam fáradt, azonban üres tekintetem, kopogás hallatszott az ajtón:
- minden rendben? miért vagy ébren ennyire korán? még csak hajnali 2 óra van.- kérdezte halkan Jimin.
kiskorom óta ismerem őt, pár évvel fiatalabb, mint én. mikor senki sem volt mellettem, ő meghallgatott és segített, jobb barátot nem is kívánhatna az ember.
-persze, minden okés, csak.. megébredtem.- próbáltam leplezni a fájdalmat a hangomban.
miután hallottam, hogy a fiú elment az ajtótól, kiléptem rajta, majd halkan behúztam magam mögött. leoltottam a villanyt, csendben besétáltam a szobámba, azt remélve, hogy a barátom nem fogja meghallani puha lépteimet a recsegő hajópadlón.
beültem a puha ágyamba, ölembe vettem a laptopom, majd mély levegőt vettem.
-vágjunk bele. - gondoltam.
mindig is fájó pont volt számomra az írás, de mégis az volt az egyetlen örömöm, mert ott mindig úgy alakíthattam a gondolataim ahogyan én szerettem volna, én irányítottam.
"látván önmagam a tükör mocskos felületén,
felfedezni véltem magam,
testemet féltve őrzi
az anorexia; soványsága
a depresszió; kedvetlensége
s a megfelelési kényszer minden percben utamon kisér"
ezt a pár sort tudtam megfogalmazni, mire újra le-leragadtak a szemeim, megnéztem az időt, már fél 3 volt. a mai napra nem volt különösebben tervem, úgy döntöttem visszafekszek, hisz ha délben is kelnék sem lenne semmi baj.
így hát álomra hunytam a szemem, de lehet jobb lett volna, ha nem teszem, hisz az álom ami magávalragadott nem a leg kedvcsinálóbb volt.
YOU ARE READING
harbour; sope fanfic.
Fanfiction"a zene, amitől megnyugszom, de egyidőben a szívem is hevesebben ver.. de nem annyira hevesen, mint mikor a szemeidbe nézek."- mondtam félénken.
