harbour; sope fanfic.

chapter 4.

el is indultunk nagy nehezen, Jiminnek egy sétára való készülődés is sokáig tart.
gondolkodtam útközben, hogy fel merjem-e hozni azt, hogy láttam a beszélgetését Hoseokkal vagy azt, hogy ráírtam a fiúra.

nem sokkal később erőt vettem magamon, majd szóltam a szőke fiúnak, hogy üljünk le valahol, mert szeretnék vele komolyan beszélni.

-séta közben miért nem tudod mondani?- mondta bohókásan.
-ömm, hát, csak jobb lenne leülni, eléggé elfáradtak a lábaim.- mondtam a lehető legrosszabb okot.

mire találtunk egy padot el is kezdett már sötétedni, így félhomályban ültük a lakásunkhoz közeli park közepén.
nem tudtam, hogy melyiket hozzam fel, de inkább úgy döntöttem, hogy elmesélem neki, hogy ráírtam Hobira.

-na tehát.- szóltam a fiúnak, hogy figyeljen, mire ő odakapta a tekintetét.
-ráírtam a srácra, akivel álmodtam.

most következett az, amit a legjobban el akartam kerülni, pár perc néma csend vette kezdetét, de meglepetésemre nem én törtem meg azt:
-hát, mint mondtam, én nagyjából ismerem és meséltem neki kicsit rólad.- mondta.
-mit meséltél?- kérdeztem.

miután feltettem a kérdést éreztem, hogy akaratlanul is elmosolyodok és kipirult az arcom.

-csak kérdezte, hogyan nézel ki, meg hasonlók. nem beszéltünk mást.- mondta magabiztosan.z
-tényleg csak ennyi?- vágtam rá.

miért nem mondja el nekem az igazat? miért nem mondta meg, hogy a fiú rám akart írni?

-igen, ennyi.- kijelentését mosoly követte.
-hát jólvan, azért köszönöm, hogy elmondtad. majd ha esetleg újra szóbajövök, kérlek szólj.- mondtam kicsit csalódottan.
-rendben, de mostmár induljunk el haza, kezdek eléggé fázni.- mondta, miközben összekoccant a foga.

tényleg elég hűvős volt már, de ne is lepődjön meg, ha télen ilyen lengén öltözik.