harbour; sope fanfic.

part 9.

a nap hátralévő részét végigizgultam, nagyon kíváncsi is voltam emellett, mivel mégis átjön a srác, az első olyan srác, aki kezdeményezett felém.

-hé, Jimin, most jut eszembe. Hobi itt is alszik majd? erről nem tudtam.- kérdeztem félénken.
-ha tudnád mennyi mindent nem meséltem el neked vele kapcsolatban.. na de komolyra fordítva a szót, miért, talán zavarna, ha itt alszik?- válaszolt, miközben az utolsó díszpárnát is a kanapéra helyezte.
-nem, sőt, örülök, ugye négyre jön?- kérdeztem vissza.
-igen, addigra beszéltük.

nem sokkal később a kaputelefon megcsörrent, kitipegtem a szobámból és kiabáltam Jiminnek, hogy engedje be a fiút, de nem kaptam választ. mikor a telefon dallama körülbelül tizedjére ütötte meg a fülem, felvettem a kagylót:

-ha nem tévedek te vagy az, ugye Hobi?- mondtam félve, hogy hallatszik a mérhetetlen öröm a hangomban.
-igen cicafiú én vagyok, beengedsz? elég hideg van itt kint.- mondta remegő hangon.
-ömm igen, asszem.- miután realizáltam, hogy mit is mondtam, letettem a kagylót, majd megnyomtam a "kapunyitás" felirattal ellátott gombot.

na de Jimin hol is lehet? nekem miért nem szólt, hogy pont ilyenkor megy el? talán ez valami sunyi terv?

fél perc sem telt el, de Hoseok már a bejárati ajtóm előtt pihegett a sok lépcsőfok megmászása után. 

-szióka cica.- köszönt, majd megölelt.

mélyen beszívtam izmos nyakának illatát, talán virágra hasonlított a parfüm, amit használ.

-nem vagyok cica.- mondtam morcosan, miközben megöleltem.
-hát, az én cicám lehetnél..- súgta a fülembe.

mondatára megköszörültem a torkom, titkolni szerettem volna azt, hogy mennyire zavarbahozott az előző kijelentése, de mégsem mondhattam, hogy oké, leszek a cicád.

-na, mi történt, kicsit ki vagy pirulva..- mondta, miközben leült mellém a kanapéra, majd izmos karját az enyém mellé tette.
-hagyj már, ez nem fair.- húztam el a kezem, de nem voltam elég fürge, ugyanis utánanyúlt, majd ujjait az enyémek közé fonta.

a kínos helyzet elkerülése miatt el akartam távolodni a fiútól, de nem sikerült, átkarolt és szinte centik választottak el a sráctól.

-kérlek ne akarj ennyire menekülni, nem akarlak kényszeríteni, tudom, hogy nem is kellene, ne félj. Jiminnel megbeszéltem, ma nem alszik itthon.- suttogta a nyakam mellett, amibe egész testem beleborzongott.
-hogy mi? Jimin nem alszik itthon? mégis miért?- távolodtam el tőle.
-úgy mondod, mintha gond lenne, hogy kettesben maradtunk.- kacsintott rám.

percekkel később azt vettem észre, hogy a múltkorinál is közelebb kerültem Hoseokhoz, de úgy döntöttem, hogy nem húzodok el, elvégre nem szeretném, ha megbüntetne amiatt, mert elhúzódtam.

-tehát, hol is tartottunk?- érdeklődött, mikor a keze már a combomon pihent.
-nem is tudom.. azt hiszem itt.- majd hevesen megcsókoltam.