harbour; sope fanfic.

chapter 8.

-hé, mit csinálsz?- mondtam a levegőt kapkodva.
-nem lehet annyira rossz, látom, kicsit pihegsz.- válaszolta kacéran.
-kérlek, ne most.- szóltam rá, majd megfogtam a kezét és áttettem nagy tenyerét saját combjára.
-hát jó.- válaszolt kicsit megsértődötten.
miután az ételt a pincér kihozta hamar megettük, szinte egy szót sem szóltunk a másikhoz, mivel kicsit kínosan éreztük magunkat mindketten a történtek után.

[...]

-köszönöm a mai estét.- mondta, majd rámmosolygott.
épp a házunk kapujában álltam, nem tudtam mit is mondjak neki. nem akarom megbántani sem, de azt sem szeretném ha elbízná magát.
-én is, élveztem a társaságod.- válaszoltam kedvesen.
-egy dolgot még tehetek azért, hogy szebb legyen a mai nap?- kérdezte félősen, majd egy puszit nyomott pici, piros arcom jobb oldalára.
-hisz éjfél van, nem hagyhattam ki.- mondta mikor látta a meglepettséget az arcomon.
-remélem legközelebb is találkozunk.- mondtam remegő hangon a boldogságtól.
-holnap ugyanitt ugyanekkor?- vágta rá azonnal.
-hát, még az is lehet.- mondtam, majd én is nyomtam apró párnácskájára egy puszit.

elköszöntünk egymástól, mélyen beszívtam a parfümének az illatát, mikor megölelt. nagyon összezavar ez a fiú, de remélem este majd azért beszélünk.

mikor felkaptattam a lépcsőn, a fokokat kettesével szedve, Jimint láttam az ajtóban.

-na merre voltál kisfiú?- kérdezte.
-nem vagyok kisfiú, ne hívj így, amúgy is idősebb vagyok.- vettem le morcosan a cipőm. bedobtam a lábbelit a cipőtartó felső részébe, majd gyorsan elsétáltam a fürdőbe kezetmosni, remélve, hogy nem faggat tovább a lakótársam.

-nem válaszoltál az előbb, tehát, hallgatom, milyen volt a délután?- kérdezősködött.

most mondjam meg, hogy a legjobb barátjával randiztam és holnap is vele leszek?

-jó volt.- próbáltam a lehető legrövidebb és legegyszerűbb válasszal előállni.
-ez a lényeg. na és jó fej srác Hobi?- vágott a dolog közepébe.
-igen, kedves fiú.- mondtam kicsit idegesen.
fura tekintet jelent meg a szemeiben.
-csak barátok vagyunk.- jelentettem ki.
-aha, barátok. azért puszilgatjátok egymást pontban éjfélkor.

próbáltam elengedni megjegyzését a fülem mellett.

[másnap reggel]

korán felébredtem, pakolás hallatszott a másik szobából. kíváncsian belebújtam a papucsomba, majd áttotyogtam a helyiségbe.

-Jimin, vendéget várunk?- kérdeztem.
-jóreggelt hős szerelmes. neked és Hobinak ágyazok.- piszkálódott.
-mi?- biztos voltam benne, hogy félrehallottam amit mond, hisz még reggel van.
-jól hallottad. áthívtam Hoseokot, mivel én is rég találkoztam vele, tudom, nem haragszol.
-hát, most mondjam, hogy haragszok? nem fogok hazudni, amúgy is találkoztunk volna ma.- szóltam el magam.
-én kérek elnézést.- kuncogott.