harbour; sope fanfic.

chapter 7.

óvatosan félrelöktem a srácot az ajtóból, hogy kiléphessek azon, de ekkor megcsörrent egy telefon. a zsebemhez nyúltam, de nem az én készülékem jelzett, hanem Jiminé.

-szia, hát te?.... yoongi?... nem értelek.- mondta érdekes arckifejezéssel.

úgy voltam vele, hogy addig is elterelődik a figyelme, mindjárt négy óra és mehetek is ki a ház elé, azonban amint a kilincshez ért a kezem Jimin kiabált:
-hallod, te lebeszéltél egy randit Hoseokkal, tesó?
-neem, én csak.. csak egy baráti találkozó.- mondtam mentegetőzve
-aha, baráti.. na menj, elkésel cicus.- mondta az idegeimet húzva.

nem válaszoltam, lenyomtam a kilincset és bevágtam magam mögött az ajtót, mire erőss visszhang verődött vissza a falakról. lecaplattam a lépcsőn, gyorsan, talán kettesével is szedtem a fokokat, nem szerettem volna, hogy utánam jöjjön Jimin és összefusson Hobival.. még a végén valami olyat mond, amit a srác félreérthet.

[...]

pár perc múlva megláttam az utca végén két fényszórót, télen a sötét utcában nem nagyon járt senki, tudtam, hogy csak ő lehet az.

-ömm, szia.- nyúltam a tarkómhoz mikor megállt mellettem a jármű.
-szia, min suga, ugye?- kérdezte ragyogó tekintettel.
-a-a-aha.- mondtam.
-na hát menjünk is, kinéztem egy közeli éttermet.- ajánlotta, majd kinyitotta az első ajtót, arra kérve engem, hogy foglaljak helyet.

miután az autó monoton motorja elindult a levegő is enyhült, nem volt ennyire feszült a hangulat, mint az elején. bevallom, a levegőt még mindig kapkodtam.

-na, mesélj magadról.- kért meg a fiú, ezzel témát dobva.
-hát, mit is mondhatnék. nem vagyok valami különleges ember.- válaszoltam.
-na, ne mondd ezt. mivel foglalkozol?
-zenélek. a zene, amitől megnyugszom, de egyidőben a szívem is hevesebben ver.- mondtam költőien.
-hmm, szép dolog a zene, ha gondolod mutathatnál majd pár dolgot.- válaszolt.

most én értettem teljes mértékben félre és vitt el a fantáziám, vagy utalni szeretne valamire?

-rendben.- vágtam rá.

[...]

oda is értünk az étteremhez, pénzes, puccos helynek tűnt. pálmafák, szökőkút, piros szőnyeg a bejárat irányába. mikor beléptünk nem kellett már asztalt keresnünk, ugyanis Hobi foglalt nekünk egy helyet. emeleti asztal volt, gyönyörű kilátással. mindent csillogós, ropogós, friss hó fedett.

-szép látvány, nemde?- kérdezte miután leült mellém.
-nagyon szép.- mondtam ámélkodva.

amikor helyet foglalt és lágyan a nyakamhoz szuszogott, felteszem nem szándékosan, megdobbant a szívem. ezt a gondolatot minél hamarabb ki akartam verni a fejemből, szóval visszakérdeztem, hogy neki mi a szakmája.

-táncos vagyok, már kiskorom óta ez az egy az, ami leköt és nem tudok nélkül élni..

nem tudtam mit reagálni, az elkerülni kívánt kínos csend ideje következett.
pár pillanat múlva azonban sem én, sem ő nem szakította meg a csendet, hanem a pincérnő perdült az asztalunkhoz.

-mit tetszenek kérni?- szólt a szőke hölgy.
-steaket szeretnék, na és te babám?- kérdezte, mire a szívem hevesebben kezdett verni és szinte láttam kívülről, hogy arcom színe a paradicsoméhoz hasonló.
-azt hiszem spagettit szeretnék, köszönöm.- mondtam megszeppenve, arcomat takargatva.

-hé, talán nem zavarba jött valaki?- nézett mélyen a szemembe.
-nem.- mondtam morcosan.
-még nem.- miután a két szó elhagyta a száját éreztem, hogy tenyere átcsúszik a combomra, majd egyre feljebb kezdem érezni meleg érintését.