Kiből lesz királynő? [Violetta]

10.rész - Talált kisállat

Violetta szemszögéből:

Reggel van. Felkeltem, elvégeztem a reggeli rutinomat a palotában és kimentem a palota kertjébe. Annyira szeretem ezt a helyet, ez a kedvenc helyem a kastélyban. Ültem a padon, hallgattam a madarak hangját, amikor kutyaírást hallottam. Nagyon meglepődtem. Felálltam és a patak felé sétáltam, de valamiben megbotlottam és a patakban kötöttem ki. Amikor felemeltem a fejemet, egy apró spániel kölyköt láttam a patak partján. 

V: - Szia kicsim! Gyere ide! 

Megfogtam a kutya kölyköt és felemeltem a partról, egyenesen beleraktam a vízbe. Játszottunk sokáig és eddig csak Leonnal és Frannal éreztem magam ilyen jól. Aztán kimásztam a patakból, szerencsére Pablo még nem volt ott velem, egy órával később kezdődik a szolgálata, nagyon korán keltem. Leültem a patak partra, s neki dőltem egy fá törzsének. A kiskutyát felemeltem. Beszéltem hozzá, majd elaludt a kis kópé. 

Nagyon elfáradtam. Lehajtottam a fejemet a fűbe és elaludtam a kutyussal. 

Leon szemszögéből: 

Kimentem a kertbe, abban reménykedve, hogy Violetta ott van, mert Pablo nem találta a szobájában reggel. Amikor kiléptem a kertbe, Vilu ott feküdt a fűben egy kutyakölyökkel. Odarohantam aggódva hozzá, de észrevettem, hogy csak alszik. Arra is figyelmes lettem, hogy Vilu csupa víz. Felemeltem volna, de a kisállat morogni kezdett, ezért a kisállattal együtt emeltem fel Vilut és bevittem a szobájába. Útközben Frannal találkoztam. Fran odarohant hozzánk és ő is észrevette, hogy Vilu csak alszik meg meg is mondtam neki. Fran azt mondta, hogy ott marad Violettával és a kutyulival. Fran elmesélt egy titkot nekem:

F: - Tudod a spániel nagyon közel áll Viluhoz. Amikor a szülei meghaltak volt egy ugyanilyen kutyája, azt mesélte nekem. Sokáig vele volt, de a háborúban, el is rabolták őt, a kutyát pedig elvitték tőle. Kiskora óta a kutyussal élt, de sajnos őt is elveszítette. Szólok, ha felébred, majd beszélj vele!

L: - Értem, sajnálom. Beszélni fogok vele ígérem! Szia!