Csak egy pillanat volt || Maffia történet

Viszont látott szerelem

"Az élet legnagyobb kínszenvedése a némaságra ítélt szerelem. Szeretni valakit és nem tudni beszélni vele, egyenlő az őrülettel."

                                           Vaszary Gábor

Lassan teltek a percek, napok, majd hónapok és évek. Öt év telt el, de Zarának hiányzott Adam mindig boldog hülyéskedése, viccelődése, pozitivitása. Minden reggel várta, hogy össze fussanak az utcán, a volt gimnáziuma felé, vagy a parkban, ahol az utolsó előtti találkozásuk volt. Néha órákat ücsörgött a padon, hátha megpillantja a smaragd szemű angyalát arra fele sétálni, ő pedig a nyakába ugorhat, átölelheti, és elmondhatja neki mennyire szereti.

A mai reggel sem volt más, kicsit hűvösebb az idő, a harmat megfogta a parkban levő növények leveleit, és elhelyezkedett rajtuk. Egy kis köd is csapódott a még kora reggeli időjáráshoz, ami Zarát egyfolytában arra a borzalmas napra emlékeztette.

A lány, mint mindig, sétált egy kört, hátha összefut a fiúval, pedig tudta, hogy ez nem fog megtörténni. Valahol a szíve legmélyén, de tudta, beismerte magának, de nem volt képes elbúcsúzni tőle. Hisz az elmúlt öt évben kitartott benne a remény, hátha egyszer mégis meglátja valahol.

Mióta ő lett a főnök helyre állt a rend, a városban nem volt több mészárlás egy-egy kisebb gyilkosságot kivéve. Nem történtek halálesetek, amik a maffiáját ostromolták volna. A drog vállalkozás szépen futott, hisz, mint két társulat főnöke, nagy bevételt szerzett.

-Reggelt-vágta ki Zara morogva az irodája ajtaját. Nem nagyon jó pofizott senkivel sem, de elnézték neki, a hatalmas pénzösszegek miatt, amiket ajándékozott a csapatnak, meg persze tudtak
Adamről is, de különösebben nem foglalkoztatta őket a téma.

A lány màr be is vágtatott a hatalmas szobába, ahol leült elintézni a papírmunkát. Egyáltalán nem bánta, hogy nincs emberek között, nem volt türelme az ostobákhoz. Hirtelen kopogtak az ajtón, ami Zarát meglepte. Rég nem jött hozza személyesen senki.

-Gyere-vakantotta oda a végén az idegennek. Egy Adam-hez hasonló magasságú, talán kicsit magasabb, barnás-szőkés hajú, viszont jégkék szemű férfi lépett be az irodába.

Csábos mosolyt villantott a lányra, hisz saját maffiáján kívül, senki nem tudott halott szerelméről. Testére fehér póló feszült, amely kiemelte izmait, izmos lábait farmer fedte. Haja, pedig tökéletesen beállítva, hisz nem is lenne szívdöglesztő a kakastaréja nélkül.

Zara egyszerre érezte, hogy undorodik a beképzelt férfitól, és örül neki, hisz hasonlít Adam-re. A beképzelt, menő, idegesítő, ugyanakkor belül érző, kedves és aranyos fiúra.

                                   •••••••••••••••

A neve Lucien Hunter, amerikai állampolgárságú, 26 éves maffia vezető. Huszadik születésnapjának alkalmával kapta meg a vezérpozíciót, amelyet apjától örökölt.

Viszont, a Los Angeles-i maffiának szövetséges kellett, így, ezért a New York-i maffiához kellett fordulnia a férfinek, mint lehetséges partner.

A szőke tudomására jutott, hogy egy fiatal, 23 éves lány a vezető, akiről azt hitte először, hogy könnyű lesz elcsábítani. Majd, azt is megtudta, hogy nagyon vas kezű, szigorú, és ravasz, de bölcs főnök. Ő volt képes a két egymás ellen küzdő New York-ban levő maffia egyesítésére.