Csak egy pillanat volt || Maffia történet

Lassabban telik az idő

"Szerelmes vagy. Ne tagadd, és ne is szégyelld. Én is tudom, hogy mi a szerelem. A reménytelen szerelem."
                                              Berkesi András

Adam hétfőn hajnalba jóval az ébresztője előtt kelt fel, így úgy döntött, ideje vallani a lánynak. Eléáll, és elhívja valahova. Bár terve még nem volt, már egy-két ötlet eszébe jutott, mint a park melletti kellemes kávézó, vagy rögtön egy séta a fák alatt.

A fiú csak belegondolt, ahogy a lánnyal kezén fogva, sétálnak a zöld lombok alatt, miközben csókokat lopnak egymástól. Kirázta a hideg, a hátán felálltak a szőrszálak, majd attól lett libabőrös*, hogy mi lesz, ha a lány nem bocsát meg neki, mikor kiderülnek a dolgok.

Ám ezen már nem volt ideje aggódni, hisz megszólalt az ébresztője, így indulnia kellett a gimnáziumba.

•••••••••••••••••

A lány úgy gondolta, ideje elmondania a fiúnak, ki ő mostantól, és miket kell megtennie a jövőben. Választási lehetőséget akart hagyni neki, hogy ne kelljen olyan életet élnie, amit nem gondolt át rendesen.

Felkapkodta ruháit, míg a fürdő fele kezdett araszolni*. Fogat mosott, megfésülködött, és egy kevés sminket is felfestett magára.

•••••••••••••••••

-Zara- kiáltotta valaki a nevét- Zara- a lány megtorpant*, és összehúzott szemekkel nézett körbe, hogy kiszúrja a hozzá szólót.Ekkor vette észre a folyosón felé integető, rohanó Adam-et.

-Neked is szia Adam- mosolygott rá a közeledő fiúra, majd lassabbra vette lépteit, hogy a fiú könnyen beérhesse.

-Szia- karolta át a lány vállát-El tudunk menni délután valahova ketten?-nyögte ki Adam gyorsan a dolgot most vagy soha alapon, hisz nem volt veszteni valója. Vagyis, pontosabban ezen múlt az egész élete, hisz a lányt tekintette annak.

-Nem a legalkalmasabb az idő Adam,-kezdte a lány, de mikor a fiú arcára nézett, majd gyönyörű zöld szemeibe, melyek idő közben szomorúan csillantak, tudta, hogy nem fog tudni nemet mondani- de legyen- a fiú és a lány szíve is nagyot dobbant, hisz ez már felért egy szerelmi vallomással számukra.

-Akkor ma délután négykor megfelel hölgyem?- játszotta az úri embert a fiú, miközben majdnem átesett a lábán a bohóckodás* közben.

-Igen uram- vette fel a lány a poénkodós* hangsúlyt*, majd pukedlizett* egyet menet közben- addig is, most sietnem kell, Au Revoir* monsieur*!-majd elsietett, miközben hosszú gesztenye színű haja megcsillant a lágy napsugarak hatására.

                               •••••••••••••••••

A fiú haza rohant, és sebtében* evett valamit, hogy ne a randin kelljen tele tömnie magát. Ezután lezuhanyzott, gyorsan fogat mosott, és beállította a haját, bár tudta, ezt elegendő lesz elvégezni felöltözés után.

A szobájába érve a szekrényhez ment, és egy egyszerű, fehér inget húzott elő, mellé pedig egy fekete farmert választott magának, majd egy kellemes, férfias illatú parfümöt fújt magára.

                               ••••••••••••••••••

A lány tíz perccel előbb ért a kávézóhoz, hisz türelmetlenségében nem tudott mit kezdeni magával. Vagy inkább izgult?  Annyi mindent érzett, hogy lehetetlen lett volna elmondani, csak tudta, hisz érezte a pillangókat a hasában, mégha, azok idő közben elefántokká változtak volna is.