Csak egy pillanat volt || Maffia történet

Ismert, mégis ismeretlen

"Féltékenység izzik fel bennem, és elszégyellem magam. Szánalmas vagyok. Kötélhúzást játszom, holott senki sincs a kötél másik végén."

Gayle Forman

Egy rendkívül ideges, fiatal nő álldogált New York legexkluzívabb* bárja előtt. Aki ismerte közelebbről, az most messziről elkerülte volna, még akkor is, ha nem ő volt a lány idegességének tárgya.

A barna hajú azon törte a fejét, mi lenne, ha egyszerűen csak agyonütné a késő férfit, de végül erről lemondott. Semmi kedve nem volt a fiú hullájával foglalkoznia aznap este, volt elég dolga anélkül is. Így tehát végül mégegyszer körbe fordult, hátha végre valahol feltűnik a zöld szemű. Mikor nem látta, inkább a mai este eseményein kezdett gondolkodni, mit hogyan fog csinálni.

Percekig nézett ki a fejéből, várva Adam érkezését, majd végül visszafordult eredeti helyzetébe. Ekkor tűnt fel neki, a tőle pár méterre járó, kócos fej. A fiú egyenesen a szürke szempárba nézett, és sietősebbre vette lépteit annak idegessége láttán.

-Hello szépség!-köszöntötte a lányt, mintha semmit nem vett volna észre a villámló tekintetből- Csak nem hiányoztam, hogy ennyire vársz rám?- kérdezte meg még gyorsan, mielőtt a nő robbant volna haragjában. Zara viszont nem véletlenül volt az aki, így végül a saját frappáns* válaszát mondta Adam-nek.

-Hidd el, én már rég benn lennék, ha azon múlna!- közölte, hisz ez végülis teljesen helytálló kijelentés volt. Persze idegessége nem szűnt meg, hisz a fiú késett, és még pimasz is volt vele-De, ha máskor,-bökte meg a mellkasát a vele szembe állónak, miközben egyre halkabban, és fenyegetőbben beszélt- akár csak egy percet is késel, én esküszöm egy kanál vízbe folytalak bele!

-Miért nem álltál be a sorba? Akkor csomó időt megspóroltál volna- nézett a sor vége fele a fiú, figyelmen kívül hagyva Zara előbbi fenyegetését, aki elnézve pimasz, sértő válaszát, ma este nagyon is meg akart halni Zara keze által.

-Áll a franc sorba!- most lett elege az ezüst szeműnek "Mr. Mindigmindentjobbantudok" uraságból. Sietősen indul meg a bejárat felé, mielőtt fejbe lőtte volna Adam-et, vagy rosszabb esetben saját magát.

-Szervusz Dean! Mennyien vannak bent ma este?-érdeklődte meg Zara illedelmesen, miközben amennyire csak tudta, próbálta visszafogni kirobbani készülő düh rohamát.

Az idősödő kidobó ember, Dean, persze észrevette ezt, és nem nagyon akart egy kínzást elszenvedni aznap este, így csak viszonozta az illedelmes köszöntést, majd választ adott a feltett kérdésre.

Zara közben intett, a feldúltságának tárgyának, vagyis Adam-nek, aki még mindig csak állt egyhelyben csodálkozó, érdeklődő tekintettel a lány fele, hogy induljon már meg, ha be szeretne jutni.

-Miss, majdnem teltház van, nagy lesz ma a bevétel. Az embere a pincében várja az érkezését- sorolta el a fontosabb információkat a kidobó, minél gyorsabban, majd a zöld szemű felé fordult- Adam, de rég láttalak- rázta meg a fiú kezét az idősebb férfi- Mi járatban itt?-kérdezte érdeklődve a fiatalabbat. De választ, már nem kapott hisz egy erős, rekedtes hang félbeszakította a párbeszédet.

-Ahjjj, hagy haladjon már a sor!-szelte át a levegőt az érces, mély hang- Más is szeretne már bejutni, nem érünk rá egész este egy némber és egy ficsúr beszélgetésére!-indult meg a hang tulajdonosa is, hogy konstatálja, komolyan gondolja mondandóját.

-Ezt nagyon nem kellett volna...-suttogta Dean halálra vált arccal, hisz látta Zaráét elsötétülni az idegen férfi mondandója közben. A lány eddig visszanyert önuralma, és nyugalma, most semmivé foszlott egy pillanat alatt.