Csak egy pillanat volt || Maffia történet

Egy pillanat volt csupán

"Igen jól sejted, szerelem volt első látásra. Teljesen és visszafordíthatatlanul beléd szerettem. Tudtam, hogy az életem fordulatot vett abban a szent pillanatban, ahogy megláttalak."

                                                   Alyson Noel

Egy csendes, eldugott kis kertesház. Innen idult minden, és talán itt is fejeződik be. Egy esős, kedd délelőtt, egy fáradt, fiatal lány és egy szerető apa. Milyen idilli kép, talán jobb lenne, ha minden így maradna...

-Zara!- üvöltött föl az emeletre egy nagyobb darab férfi- Ébredj! Indulnod kellene a gimnáziumba!-szajkózta* tovább az emeletre, hátha az illető meghallja végre mondanivalóját. 

A házban két ember tartózkodik, egy férfi és egy lány. A férfi neve Alexander. Magas, kigyúrt, barna hajú ember, lágy szívvel és sebes észjárással, aki többnyire még  becsületes is. Már ha lehet valaki becsületes úgy, hogy közben egy maffia vezetője.

A lágy szívű maffiavezér, épp egy fiatal, kócos lányt próbál elhajtani a gimnázium kapui felé. A lánynak csodálatos ezüst szürke szemei vannak, hatalmas szempillákkal, és aki jobban megfigyeli apró, halovány szeplők tarkítják az arcát.

Emellett derékig erő hosszú barna haj keretezi olíva alakú arcát. A lány, vagyis Zara, nem éppen szerette a gimnáziumot. A tanulással sosem volt baja, csak ott bent nem viselkedhetett... Zarásan. Vagyis önmagaként.

-Így van apa-szólt vissza a lány végül incselkedve egy kis idő után-csak kellene!-de csak felkelt a kényelmes ágyából, amit minden nap el kellett hagynia, a legnagyobb sajnálatára.

A szobából nyílt a gardrób, amely szinte teljesen üresen állt, és várta, hogy gazdája ruhákkal töltse fel. Persze, a lánynak esze ágában sem volt több ruhát beszerezni, hisz nem volt a kedvenc elfoglaltsága üzletekbe mászkálni, szatyrokkal a kezében.

Végül választása egy fekete, szűk szabású farmerra és egy bő, zöld pólóra esett. A haját kifésülte, hogy ne nézzen ki madárfészeknek, mint reggelente. Gyorsan fogat mosott, majd szaladt is le az emeleti lépcsőn az apjához.

-Jó reggelt Alex!- köszönt viszonylag  illedelmesen a nagydarab embernek, aki épp a reggeli rántottát sütötte a tűzhelynél.

-Neked is Zara!- viszonozta, de hátra nem nézett, hisz odaégette volna a tojást-A mai napra, persze csak a gimnázium után-emelte ki külön a lánynak Alex- feladatod van!- tette Zara elé a kész ételt, amit a lány három kanállal be is lapátolt-Valakit tegnap éjjel elfogtak az embereim, mert kiderült, hogy áruló, emellett megtudtuk, hogy ketten épültek be a maffiánkba. Utána kéne jár is a dolognak, minél hamarabb-biccentett még a lány felé, majd a használt edényekkel a mosogatóhoz indult, újra hátat fordítva Zarának- most pedig indulj, el ne késs megint!

-Apa, ez szép és jó hogy ennyire ki akarsz rakni, de a kocsikukcsom még mindig nálad van- vigyorgott rá ravaszan a lány, hisz tudta, hogy igaza van. Alexander közben gyorsan végig tapogatta a zsebeit, és már dobta is a kulcsot a fiatalnak.

-Tessék, és most indulj végre!- közölte a férfi mikor Zara sikeresen elkapta a felé repülő kulcs csomót.

A neve Zara. 12.-be járt, és a lúzer szerepét töltötte be a gimnáziumban. Ellenben a magánéletben Xrion, a kegyetlen gyilkos, és a város legexkluzívabb szórakozóhelyének tulajdonosa volt a fiatal nő.

Az autó száguldott az úton, miközben a fiatal lány hajába belekapott a szél. Hamar beparkolt az St. Elliots gimnázium elé, ahol már csak pár szabad hely volt látható, amik közül mostmár még eggyel kevesebb lett.