Csak egy pillanat volt || Maffia történet

Hosszú mèg az út

"A szívünk mélyén mindannyian (...) a bátorsággal asszociáljuk, ha valaki hajlandó a bukás veszélyével járó nagy kockázatot vállalni, és ha katasztrófa után képes visszakapaszkodni. De ebben tévedünk. (...) Nagyobb bátorság és hősiesség kell ahhoz, hogy ellenálljunk az emberi késztetésnek, hogy ne az azonnali kielégülést, ne a könnyebb utat válasszuk, hanem minden nap megtegyük a magunk tudatos és fájdalmas lépéseit, mindig felkészülve az elképzelhetetlenre."

Malcolm Gladwell

A férfi távozott az irodából, de utolsó pillanatában is jól felbosszantotta Zarát. Végülis, mert az vicces, igaz?

A nap végén izgatottan, mégis nyugalommal indult haza az ezüst szemű lány, hisz, egész jó napja volt, attól függetlenül, hogy egy újabb balfácán kérte a segítségét.

Zara útközben meglátott egy színes, kis, csinos kávézót, ahol ténylegesen lenyugodhatott. Kívülről a hatalmas kirakatokban különleges édességek, sütemények, kávék, és teák rakták meg a polcokat. Az egész kicsit retro stílusú, és babarózsaszín festésű volt, ami elsőre soknak hangzik, de egész hangulatossá varázsolta a helyet. Kívül, csak pár kisebb kör alakú asztal foglalt helyet, azoknak, akik ilyen időben is inkább kint tartózkodnának.

A lány lassan nyitott be a nyugodt kávézóba, miközben az ajtó fölött egy kis csengettyű jelezte érkezését.

Egy pincérnő a helyére kíséri, kiszolgálja, majd magára hagyja asztalánál, a gondolataiba meredő lányt.

                                ••••••••••••••••••

Épp beleharapott egy kis, színes macaroon*-ba, mikor a következő pillanatban az ajtó csilingelve kinyílt, és belépett egy izmos, fekete hajú fiú, mély zöld szemű fiú lépett be. 

-Diego- intett neki a lány, mire a fiatal férfi a nőre kapta tekintetét. Diego Tuegele, Adam öccse és Zara jó barátokká váltak az évek alatt. Nehéz eldönteni, melyikőjüket viselte meg jobban a másik férfi halála.

Sokszor mentek el együtt moziba, vagy csak együtt lógtak, hogy kipótolják a bennük rejlő űrt. Zara néha Adam mellett érezhette magát. Diego sokszor nevettette meg a lányt, mikor látta, hogy rosszabb napja, vagy csak kedve van. Pont olyankor, mint a mai nap.

-Nem vagy véletlenül iskola?- kérdezte Diego egy pajzán* mosolyt villantva a lányra, és aranyos grimaszba vágta az arcát.

-Nem Diego-nevetett egy kisebbet a másik csillogó szemekkel- Miért? Mit találtál már megint ki?-kérdezte továbbra is egy halvány mosollyal a nő.

-Mert beléd raknék pár gyereket- kacsintott, mire Zara felállt, és erősen tarkón vágta, a fuldokolva nevető fiút.

-Csak óvatosan, ha szeretnél még élni- húzta elnéző mosolyra a száját. Majd a helyére ült, hisz a pultban álló személy elég csúnyán nézett rájuk.

-Persze.... túlságosan szeretsz engem, ahhoz, hogy megölj- vigyorgott cinkosan* a lányra, majd nyelvet öltött rá.

-Gyere csak ide- húzta ijesztő vicsorgásra száját a lány, majd mégis felállt és a fiú fele indult. Hirtelen újra csak két gyerek kergetőzött egy cukrászdában. Pár perccel később pedig már az utcán folytatták a hülyéskedést, hisz a kávézóban nem látták őket többet szívesen.