Bénaságból szerelem

Új iskola avagy a rémálmom

Végre! Elindulunk! De azt elfelejtették velem közölni velem, hogy egy másik városba utazunk! Azt tudtam, hogy elmegyünk, de az nem, hogy ilyen meszzire. Összepakoltam az összes hasznos cuccomat és indulhatunk. A kocsiból kiszállva megpillantottam egy nagyon szép emeletes házat aztán rájöttem, hogy ez a mi házunk. Bementem és elállt a lélegzetem mikor megláttam, hogy nem csak kívül, de belül is szép ez a ház. A többiek még át sem lépték a küszöböt én már máris az emeleten voltam és lestoppoltam a fenti szobát. Sikeresen kipakoltunk és jöhet a berendezkedés. Mindenki elfoglalja a saját kis helyecskéjét, de előtte még vacsora. Fellmenve a szobámba furcsa ordibáló hangokat hallottam kintről. Vajon csak a fülem játszik velem vagy tényleg ordibálnak kint az utcán este 9-kor? Igen hamar beeseteledett mivel a legtöbb idő azzal telt el, hogy pakolásztunk. De végül amint lefeküdtem egyből el is aludtam. Másnap arra keltem, hogy hallom anyám ordibálását. Azt hittem, hogy csak álmodom, hogy csak megint veszekedés van, de nem, most azt ordította, hogy: - Ideje felkelni, mert megvannak a könyvek!  Erre egyből felkeltem és kómásan levánszorgok a lépcsőn. - Milyen könyvek? - kérdeztem félálmomban. - Hát az iskolai könyveid amiből szeptembertől fogsz tanulni. - válaszolta elégedetten. - Oh én erre nem is gondoltam, hogy ilyen hamar megkapom csak azt hittem, hogy augusztusban kapom meg. Mivel álltalában olyankor szoktunk a könyvekért menni! -  válaszoltam. - Igen, de mivel most felhívtam az iskolát küldtek nekünk könyvet és azt mondta az igazgató, hogy menjünk be és nézzünk körbe és örül, hogy azt az iskolát választottuk. - mesélte megállás nélkül. Átnéztem a könyveimet. Meglepődtem, hogy milyenek ezek a könyvek nem olyanok, mint a milyénk volt ez sokkal jobb. Hátha az iskola is jó lesz. De majd elválik.

Két hét múlva el is indultunk a Gimi felé. Szerencsére nincs olyan messze a házunktól és még biciklizhetek is mivel nagyon szeretek biziklizni. De most gyalog mentünk ketten anyámmal. Addig Debby az egyik rokonunknál van mivel a rokonunk is pont ebben a városban van, ezért is költöztünk ide, hogyha valami baj lesz ők tudjanak nekünk segíteni.

- Na itt is vagyunk. - mondta anyám csodálkozva. Nem csodálom én is nagyot néztem mikor megláttam az iskolát. Nagyon nagy a régi iskolám kétszerese. Szép is kívülről szinte nagyon felszereltnek néz ki külön tornaterem  ami szintén hatalmas és még a háttérbe egy külön épület van amire még nem jöttem rá, hogy mi lehet. Bementünk az épületbe szerencsére nem voltak bent diákok csak a takarító nő állt meglepve a kezében egy seprűvel. - Megkérdezhetem, hogy merre van az igazgatói iroda? - kérde anyám szerényen. - Persze a második emeleten két szekrény között van az irodája és, ha bemennek ott van egy titkárnő ő majd megmondja, hogy bemehetnek-e. - válaszolta hosszasan. A magyarázata kicsit érthetetlen volt, de megértettük. Felmentünk és egyből megtaláltuk az ajtót a két szekrény között. ~ Kop, kop.  - Igen? - hallatszott bentről egy nagyon vékony női hang. Benyitottunk. - Az igazgató azt mondta, hogy megbeszéljük a dolgokat. Úristen mondom magamban anyám se tud fogalmazni még a végén félreértik, hogy mit akar. - Az iskolával kapcsolatban. - tette hozzá később. - Igen menjenek csak be már várja önöket.  Hosszas beszélgetés után megtárgyaltuk, hogy szeptember elseje előtt lesz az évnyitó előtt meg körbevezet valaki. Végre hazaértünk és aludhatok. Már csak egy hónap és mehetek iskolába. Sajnos egyáltalán nem akarok iskolába menni. Kíváncsi leszek az új osztálytársaimra. Hirtelen a nagy gondolkozásom közepette felébredtem és most nem éjfél előtt 5 perccel hanem 11-kor. Kinéztem az ablakon nagyon sötét volt, Lementem a földszintre inni egy kicsit, de valahogy az ajtó felől kaparászást hallottam, Nem akartam kicsitni az ajtót félálomban, hiszen lehet, hogy csak álmodtam az egészet, ezért belerúgtam egyet és abbamardtak a kaparászások. Felmentem a lépcsőn és újra meghallottam az ordibálást az utca felől.