Bénaságból szerelem

Barátság

Most kezdődik a várva várt első napom. Most indulok az iskola felé és most kivételesen még nem késtem el és nem is estem el.  Beérkeztem és olyan sok gyerek állt az iskola épülete előtt szétszórva, hogy azt hittem, hogy elájulok. Na mindegy megyek megkeresni Jessica-t, hátha megtalálom ebbe a tömegben. Jó sok embernek neki hátaltam, de nem szándékosan, hanem véletlen. Végre! Megtaláltam, mármint csak azt hiszem inkább közelebb megyek hozzá és amint közelebb mentem hozzá megláttam, hogy ő egy fiú. De legalább kiderült, hogy jó a szemem. Amikor fordultam volna vissza, de valaki hátra rántott. Aztán rájöttem, hogy Jessica az. - Szia Jessica! Jó, hogy látlak épp téged kerestelek. - Az jó látom megtaláltál! - nézett mögém a fiúra akire azt hittem, hogy ő. - Ö.... hát igen lehet, hogy rosszúl láttam, de az a lényeg, hogy megvagy! - Igen, szóval akkor milyen volt a körbevezetésed? Mesélj! - mondta majd elvitt engem egy olyan padhoz ahol nem voltak annyian. - Hát nem történt semmi érdekes csak annyi, hogy megtudtam, hogy az az épület mi! - Ja az! Az az edzőterem. Ahol szoktak edzeni a fiúk. - Értem! Már rájöttem amikor megláttam, hogy mit csinálnak odabent! - Te bementél oda? - kérdezte csodálkozva. - Miért? Nem szabad oda bemenni? Amúgy is én csak az ablakon néztem be. - Szerencséd, hogy nem vettek észre! Oda nem szabad bemenni sem benézni, de azt nem tudom, hogy miért.  Néma csend tört ránk majd megláttam a fiút aki körbevezetett. - Amúgy őt, hogy hívják? - Őt, Miki-nek hívják. - Értem és ő most akkor hanyadikos? - 9, mint mi! - Az meg, hogy? Idősebbnek néz ki! - mondtam majd gyorsan Jessica-ra néztem mivel Miki épp erre fordította a fejét. - Igen, mivel egy évvel idősebb, mint mi, mert ő az egy évet a karaténak szánta. - De miért? - kérdeztem értetlenül. - Hát azért, mert ő így döntött, ha meg ennyire tudni akarod kérdezd meg tőle! -Dehogy kérdezem! Úgy érzem, hogy én valahogy nem bírom ezt a gyereket. - Te tudod? Pedig helyes fiú. - És furcsa. - vágtam közbe a szavába. 

Becsöngettek ígyhát indulás befelé a terembe. Mikor bementünk mindenki bemutatkozott köztük én is. Mikor vége lett az első napnak indultam hazafelé és az út mellett megláttam egy kóbor szürke macskát majd hazavittem. Anyám persze megengedte, hát miért ne engedte volna meg. Meg, ha nem is engedi meg akkor is bent marad a macska. Szóval ilyen unalmasan történt az első napom az új iskolámban.