Bénaságból szerelem

Váratlan fordulat

Kb. hajnal vagy reggel 5 óra lehet ki, hogy hívja én reggel 5-nek hívom és most épp az ágyamban alszok. Szerencsére még elég sötét van ahhoz, hogy aludni tudjak szóval még alszom egy kicsit, úgyis 9-kor kezdődik az évnyitó. Forgolódom jobbra-balra majd egyszercsak a földön találom magam. Jó fél óra múlva mikor keresem a takarót magamon, de sehol sem találom végre rávettem magam, hogy egy kicsit résnyire nyissam a szemem és meglássam, hogy mi folyik itt. Hova tűnt a takaróm? Aztán rá kellett jönnöm, hogy én a földön vagyok a takaróm pedig az ágyon, így elhatároztam, hogy felmászok az ágyra, hogy becserkésszem a takarómat. Már épp félúton jártam az ágy felé amikor meghallottam az ordibálást odalentről. Anyám hangját hallottam és egy férfi hangját. Nem sikerült felismernem a hangját az embernek mivel félálomban voltam. Feltápászkodtam, ittam egy kortyot majd elindultam az ajtó felé. Amint mentem lentebb a  roskadozó lépcsőn rájöttem, hogy az a férfi hang az apám hangja. Nem láttam mást csak azt, hogy Debby is ott áll az ajtóba megbújva a fal mögött és ő is hallgatózik, mint én. Valami olyasmiről veszekedhettek, hogy mi a fenének költöztünk el meg stb. Meg, hogy nem szóltunk neki, hogy elköltözünk meg ilyesmi. Hát egyáltalán mi köze van hozzá, hogy mi hova megyünk. Na jó lehet, hogy egy kicsi köze van mivel ő mégis csak az apám. Meg én vagyis mi Debby-vel szeretjük őt, de amióta megtette azt amit nem kellett volna azóta nem bírjuk őt. Most egyáltalán nem tudom, hogy mit tegyek. Nem tudtam mit tenni, így megvártam, hogy vége legyen a beszélgetésüknek aztán majd ha elmegy megkérdezem megint, hogy mi van!? Vártam és vártam. Aztán órák után eszembe jutott egy szörnyű dolog, mintha valamit elfelejtettem volna. De mit is? Ja tényleg megvan mit akartam csinálni! Hát el kéne menni WC-re. Na valahogy úgy kéne csinálni, hogy ne vegyenek észre lassan lementem a lépcső és megláttam, hogy anyám kikerekedett szemmel néz rám! - Hát te meg mi a fenét csinálsz kislányom!! - szólt rám ordítva. - Miért mit csinálok, hát WC-re indulok. - mondtam nyugodtan. - Hát te tudod egyáltalán, hogy hány óra van?! - Nem, mert mennyi? - kérdeztem és közben arra gondoltam, hogy hova tűnt apám? Talán elaludtam közben vagy mi? - Fél 9 van és te még pizsamában vagy? Öltözz már fel, mert elkésel az évnyitóról. Elállt a lélegzetem. - Téééényleg! - orítottam magamban kívül meg mosolygok, mint egy hülye. Tényleg el fogok késni. Még el sem jutott az eszemig ez a gondolat, de már fent jártam szaladva a lépcsőn, hogy felöltözzek. Gyorsan magamra kaptam normálisan a ruhát már amennyire normálisan fel lehet venni egy ilyen nagy sietségben. Gyorsan megfésülködtem és lesiettem a lépcsőn, de végül seggre érkeztem, mivel a lépcső hátra lévő pár fokát átugrottam aztán meg elestem. - Gyorsan, gyorsan...! - mondogattam magamban. Már csak egy negyed órám van, hogy odaérjek az iskolához. - Siess el fogsz késni! - hallottam anyám utólsó mondatát az ajtóból majd szaladásba kezdtem. Futottam ahogy csak a lában bírta. Majd elestem úgy szedtem a lábam a nyakamba. Mintha valaki kergetne úgy futottam, de azért hátra fordultam nehogy tényleg fusson valaki utánam, de senki se volt mögöttem. Még soha életemben nem futottam ilyen gyorsan. Mikor már megláttam az iskolát és néhány diákot előtte sétálni egyszeriben megálltam és pihentem majd elkezdtem sétáni az iskola felé. És így lett az, hogy mégsem késtem le az iskola évnyitóját.