Pórázon tartva
Egy szubmissziv gondolatai:
Jönnek a cowboyok vagy a vad indiánok és megkötöznek. Egy klassz férfi valamilyen módon hatalmába kerít, birtokba vesz, ilyeneket fantáziáltam bakfisként. Az első szerelmem több mint húsz évvel volt idősebb nálam. Én szőke copfos, törékeny kislány voltam, ő robusztus, kemény férfi. A fájdalmas együttlétek arra szocializáltak, hogy nem is az erőszak, hanem a szenvedély a lényeg. Próbáltam másképp élni, hagyományos (vanília) kapcsolatban azonban nem találtam örömet. Erőtlen volt. Férjhez mentem, de férjemet úgy nevelték, hogy nem bántjuk a nőket. Szerettük egymást, de nem tudtunk dűlőre jutni. Hiányzott a szenvedély. Internetes oldalakon próbáltam domináns, szadista partnert találni. Egy igazi szadista nem erőszakos. Csak az pálcázhat meg, aki máskor tisztelettel kezet csókol. Ez az együttlét sava-borsa. A fájdalomtól megtáltosodom, intenzívebb, erőteljesebb vagyok. Most épp nincs partnerem, magasak az igényeim. Az én gondjaim sem különböznek egy átlagos, harmincas évei közepén járó, értelmiségi nő gondjaitól.
