Férfi Nő harc ⚔
Newton azt mondta: minden test nyugalomban marad vagy egyenes vonalú egyenletes mozgást végez mindaddig, amíg ezt az állapotot egy másik test meg nem változtatja. Einstein az általános relativitáselméletben ezt valahogy afféleképpen pontosította, hogy minden test egyenes vonalú egyenletes mozgást végez, csak éppen a négydimenziós téridőben. Egyszerűen más, szokatlan látószögből nézett a dologra, amitől mindjárt pofonegyszerűvé vált és kisimult minden, mint a homlokon a ráncok.
Az jutott erről az eszembe a napokban, hogy talán azért tűnhet úgy férfi szemmel, hogy egy nő szeszélyes, kiszámíthatatlan és logikátlan időnként, mert más dimenziókban gondolkodunk. Ami férfi szemmel hisztinek tűnhet, az női fejjel, a nők által látott és megélt dimenziókban valójában egyenes vonalú egyenletes mozgás 😁
Úgy gondolom, hogy a férfiak sokkal direktebben, kevésbé áttételesen (ha úgy tetszik, egyszerűbben) reagálnak a külvilágból érkező hatásokra. Mintha egy tükröt tartanának a beérkező fény útjába, ami azt visszaveri. A nők ezzel szemben sokkal áttételesebben reagálnak a hatásokra, sokféle szálon futtatják párhuzamosan és oda-vissza a gondolatokat, érzéseket, mintha legalább két tükör lenne a fejünkben, de inkább sok, ami között oda-vissza cikáznak a fénysugarak, mielőtt visszatükröződnének a külvilágba. Az első elegáns, tiszta, világos vonalvezetésű esztétika, a második a pergő-forgó, cikázó fények varázslatos szépsége. És mégis sokkal többször szenvedünk a különbözőség miatt, mint ahányszor őszinte ámulattal csodáljuk a másság szépségét. Így leszünk mágikus, szemet gyönyörködtető fényjelenségekből hisztis tyúkok és érzéketlen tuskók... kár 🙄😅
