3

830 43 6
                                    

Zozóval való találkozás óta már több mint egy hét eltelt, azóta nem is beszéltünk egymással, sőt meg sem látogatott. Hiába annak, hogy csak rövid ideje ismerem őt valahogyan mégis hiányzik.
Hogy mégis lássam, vagy csak halljam a hangját elkezdtem felfedezni a csatornáját. Egyre jobban elkezdtem érdeklődni a BMX iránt, ahogy láttam, hogy a srác micsoda trükköket hajt végre videóról videóra.
Bár tudom, hogy iszonyatosan veszélyes és nagyon féltem a srácot, mégis meggyőzött Zozó arról, hogy ha bármit is élvez az ember csinálni, akkor azt csinálja rendesen és ne féljen semmitől, bármilyen sérülést is szerez közben.
A lányok is észrevették rajtam, hogy valami nincsen rendben velem. Nehezen bevallottam nekik, hogy fiú van a dologban, amit persze azóta megbántam, mivel naponta szekálna engem Zozóval. Zoé azóta csak a jövendőbelimként emlegeti a fiút, Katinka pedig bekövette Instagramon és minden nap elküldi nekem a srác egy-egy posztját valamilyen zavarbaejtő üzenettel megspékelve. Még Lilla viselkedik a legnormálisabban, ő csupán csak boldog, hogy közel fél év után képes voltam elfelejteni az előző barátomat és véletlennek köszönhetően.
Most éppen a nappalimban ülök és már harmadszorra nézem vissza Amerika Kapitány - A Tél katonája című filmet, hogy újra láthassam Sebastian Stant hosszú hajjal, amikor egy őrült gondolat ötlik a fejembe: levezetek Gyulára.
A lányoknak egy szót se szólva kapkodtam magamra a ruhadarabokat. Magamra kaptam egy fekete farmert és egy kék csíkos inget, majd futottam a lépcsőházban egyenesen az autómhoz. A fehér Ford a szokásos helyén állt csakis arra várva, hogy végre elindulhasson.

Már lassan három órája vezettem, amikor végre jelzett a GPS, hogy lehajthatok róla és nemsokára el fogom érni a várost. A szívem már ekkor a torkomban dobogott, nagyon izgultam, hogy egyáltalán sikerül-e megtalálnom Zozót, másrészt izgultam a reakciója miatt.
Gondolataim azonnal egy problémát vetítettek elém: fogalmam sincs arról, hogy hol lakik a fiú, nem tudom merre keressem. Végül úgy döntöttem, hogy megkeresem a skateparkot, hiszen nyár lévén biztosan kedvenc időtöltésének szenteli az idejét.
Amint megláttam a park távoli sziluettjeit azonnal feltűnt, hogy tele van emberekkel a területe. Próbáltam minél távolabb leparkolni, hogy fel tudjam mérni a terepet. Nem igazán láttam semmit se, így minden bátorságomat összeszedve kiszálltam a kocsiból.
Ahogyan közeledtem a skateparkhoz feltűnt valami. Méghozzá az, hogy egy menta színű biciklin egy olyan srác ül, akivel már egy jó ideje nem beszéltem. Éppen egy újabb trükköt hajtott végre, - természetesen sikeresen - amikor sikeresen felém pillantott. Nem értettem, hogy hogyan érezhette meg, hogy ott vagyok, de a fiú ezek szerint különleges képességekkel is rendelkezik:
- Karolina? Mégis mit keresel te itt, édesem? - a biciklijén ülve felém vette az irányt, majd közvetlenül a kerítés előtt megállt. Farkasszemet néztünk egymással, a köztünk beállt csendet pedig én törtem meg:
- Nos, nem kerestél, így gondoltam meglátogatlak - a fiú arcán egy pofátlanul öntelt vigyor ütközött ki.
- Vagyis hiányoztam. Ne haragudj, Karo, hogy nem írtam, de éppen egy versenyre készülök. A fiúkkal úgy döntöttünk, hogy elmegyünk Eszékre egyet megmérettetni magunkat. Tudod mit, édesem? Gyere velünk, legalább lesz, aki szurkoljon nekem.

Csíntalan mosollyal az arcán bámult engem, miközben a válaszomra várt. Végülis, egyszer élünk. Mi bajom lehet abból, hogy elkísérem őket? Pillanatokkal később Zozó már átugrotta a kerítést és egy csontropogtató ölelésbe vont engem, majd egy puszit nyomott a hajamba.

Életmentő 1. évad 3. rész
Bex

Életmentő || Kempf ZozoWhere stories live. Discover now