Életmentő || Kempf Zozo

6

    A volán mögött ülve szabadnak éreztem magamat, és ez nem csak annak volt köszönhető, hogy egy felettébb gyönyörű autót vezethettem. Maga a vezetés adott számomra egyfajta szabadságérzetet, aminek köszönhetően elfelejthettem az elmúlt évek fáradalmait, nehézségeit, és új fejezeteket nyithatok meg az életemben.
   Az öt és fél órás autósút kissé döcögősen zajlott, hiszen Eszékről nehézkesen lehet az autópályára felkapcsolódni, így nagyjából percenként tévedtünk el a városok között, így mindannyiunk számára felüdülés volt, amikor a sivár autópályán majdnem száznegyvennel repeszthettünk:
- Édesem, arra azért figyelj oda nekem, hogy maximum százharminccal volna szabad itt mennünk. A bírságomat te fizeted -  az autó hátuljából Zozó álmos hangja zökkentett ki a gondolataimból. A fiúk mind nagyon elfáradtak a mai napon, így - bár kissé félve, de - rám bízták azt, hogy élve eljussunk a szállásunkra.
- Ne aggódj, általában erre nincsen traffipax, és ha mérnek is, akkor is százötventől kapsz csekket. Ennek utánanéztem, hogy a városban se kelljen az ötvenet tartanom.

    A fiú erre már csak egyet hümmögött, majd visszadőlt az üvegre és folytatta a megérdemelt pihenést. Alig vártam már, hogy a városba érjünk és megmutassam a mi kis társaságunknak, hogy hol töltöttem a nyarai jelentős részét.
   A szállásunk az óvárosban helyezkedett el, ahova autóval nagyon nehéz bejutni, így körbeautózom a fél várost, hogy az egyik legszebb helyen lévő apartmanban szálljunk meg. 
   A szállás tökéletesen a tengerre nézett, a távolban feltűnt egy-egy vitorlás, ritkán sétahajók és jachtok is. A közelünkben volt a zenélő lépcsők, amiket a hullámok szólaltatnak meg.
   Leparkoltam a magánparkolóban, leállítottam az autót, majd hátra fordultam, hogy felébresszem a srácokat:
- Hé, fiúk, megjöttünk! Patrik, ébredj- rázogattam a mellettem ülő fiút. A hátsó ülésen Csepi már ébren volt, ám Zozót semmi pénzért nem sikerült felkelteni.

    Hátra sétáltam, kinyitottam a jobb oldali ajtót és megpróbálkoztam felébreszteni a BMX lovagot. Rázogattam a vállát, simogattam a haját, végül egy pici puszit adtam az arcára. Barna szemei azonnal kipattantak és meglepődve nézett engem. Ajkaira egy félmosoly húzódott, arca pedig kissé nyúzott volt a hosszú út miatt:
- Szia, édesem!
- Szia, megérkeztünk.
Lassan szállt ki az autóból, majd a csomagtartóhoz lépett és nekiállt a fiúkkal kipakolni. Én előre mentem az apartmanházhoz, hogy beszéljek a tulajdonossal. Egy aranyos néni sétált elém, a nyomában egy - egészen jóképű - fiúval. A hölgy hatalmas mosollyal az arcán köszönt nekem horvátul, az unokája pedig azonnal angolra váltott. A srác rögtön beszélgetni kezdett velem, amikor a srácok is beértek minket. Zozó felhúzott szemöldökkel vizslatta Lukát, aki nem igazán törődött a szorosan mellettem álló fiúval. Nagy nehezen elszakadtunk a horvát sráctól, és elfoglaltuk a szállásunkat.

   Vidáman mentem ki az erkélyre, és csak néztek a hullámzó tengert. Mélyet szippantottam a sós, mediterrán levegőből, hajamba pedig belekapott a lágy szellő. Körbetekintettem az alattunk húzódó utcán és boldogan vettem észre, hogy közel lakunk az egyik kedvenc éttermemhez. A hátam mögött halk lépteket hallottam, végül valaki megtámaszkodott mellettem a korláton. Oldalra pillantva Zozót vettem észre. Tekintetét szigorúan a tengeren tartotta, kezeivel pedig szorosan fogta a korlátot.
- Nagyon megbámult téged a gyerek odalent.
Érdeklődve néztem az arcát, ő pedig lassan felém fordította mogyoróbarna szemeit. Zozó közelebb lépett hozzám, az arcom elől egy rakoncátlan tincset eltett az útból, majd tenyerébe fogta az arcomat:
- Képes lennél lecserélni a te életmentődet, édesem?
Nevetve fordítottam arrébb az arcomat, ő pedig visszalépett a szobába. A válla felett hátra pillantott, majd így szólt:
- A srácok lementek a partra, nem megyünk véletlen utánuk?

Életmentő 1. Évad 6. Rész
Bex