Életmentő || Kempf Zozo

5

     Eszékig tartó út felettébb jó hangulatban zajlott, hiszen mindhárom fiú képes volt a legbénább viccel is jókedvre deríteni. Az út nagy részét Zozó vezette végig, ám a határ után egy rövid időre Patrik vette át a kormányt, míg az előbbi a hátsó ülésre telephelyezte át magát - természetesen mellém. 
   A horvát város határában a srácok már nagyon izgatottak voltak, és már alig várták, hogy biciklire pattanjanak és versenyezzenek egy jót. 
   A skatepark bejárata mellett egy hatalmas parkoló volt biztosítva, amely már rettenetesen tele volt, így körözni kellett, hogy egyáltalán le tudjunk parkolni. AZ autóból kiszállva kinyújthattam végre a lábaimat, majd nyújtóztam egy jót, amikor két kar simult a derekamra:
- Ne mondd azt, édesem, hogy ennyire elfáradtál. Még nagyon hosszú nap áll előttünk, szurkolnod kell a lovagodnak -  Zozó hatalmas mosollyal lépett el mellőlem, hogy Csepivel összeszereljék a BMX-eket. 

    A srácok egy megfelelő helyet kerestek a cuccainknak, amit egy narancssárga félsátor alatt találtak meg. Élvezgettem a napsütést, míg a három fiú türelmetlenül várta, hogy porondra lépjen. A közelünkben lévő társaság tagjait szemléltem, amikor Zozó boldogan kezdett el egy - számomra - idegen férfi irányába integetni:
- Cső, te pont itt? - a férfi nevetve közelített a mi irányunkba, majd lepacsizott a fiúkkal.
- Véletlen én is itt vagyok, tesó. Na mi a helyzet, hogy-hogy ti pont itt vagytok? - a számomra még mindig ismeretlen férfi azonnal beszélgetésbe elegyedett Patrikékkal, majd hirtelen felém kapta a tekintetét, aminek eredményeképpen megakadt a beszédben.
    Felálltam a helyemről, hogy bemutatkozhassam számára. Viszonylag félénken lépkedtem az irányába, de Zozó azonnal mellém lépett és így ő mutatott be a férfinek:
- Dani, had mutassam be neked társaságunk napsugarát, Zolovics Karolinát! Édesem, ő itt Jósa Dani, társaságunk egy oszlopos tagja. 
   A férfi rögtön felém nyújtotta a kezét, és innentől ugyanolyan felszabadultan beszélgetett a fiúkkal, mintha nem is történt volna semmi se az előbb. 

    Körülbelül háromnegyed órával később a fiúkkal a pálya irányába tartottunk, hogy megmutassák, - Zozót idézve - hogy mekkora bicójuk van. 
    Először Patrik ment, mi pedig az árnyékban álldogálva szurkoltunk a srácnak, én gyakran imádkoztam is, hogy nehogy valami baja legyen.
    Ezek után Zozó következett, aki az öccséhez hasonlóan egy "közepesen szar" kört szeretett volna menni, így talán lesz esélye a középdöntőbe kerülni. Ezek után Csepinek szorítottunk, hogy minél jobb helyezést érjen el.

   Éppen a saját félsátorunk alatt üldögéltem az eredményre várva, amikor valaki lepattant mellém. Dani volt az, aki hatalmas mosollyal az arcán fürkészett engem:
- Láttam, hogy mennyire félted a srácokat, de legfőképpen Zozót.
     Zavaromban nem igazán tudtam, hogy mit is válaszoljak neki, hiszen alig ismerem őt és a másik három fiút. Dani inkább tovább folytatta a monológját, továbbra is a reakciómra várva:
- Látom, hogy fontos számodra. Tudom, alig ismered, de én viszont már évek óta. Nem csak neked lett jelentős személy az életedben, de te is nagyon fontos lettél számára. Te nem látod, de én nagyon is, hogy mennyire féltékenyen néz, amikor Csepivel beszélgetsz, vagy mint most velem -  a vállam felett a fiú irányába nézett, így én is arra fordultam. - Oda ne nézz! Akkor engem fog lenyakazni, hogy elszóltam magam, ő akarja ezt neked elmondani
    Ekkor felállt mellőlem, megveregette a hátamat, majd visszament a fiúkhoz. 

    Sokat gondolkodtam azon, amiket Dani mondott nekem, és - mint a Gyilkos elmék egyik hatalmas rajongója - úgy döntettem, hogy megfigyelem a srác apró kis rezdüléseit.
     Felálltam a helyemről, hogy én is csatlakozzak a társasághoz, hiszen nemsokára eredményhirdetés lesz. A fiúkhoz érve Zozó örömmel fogadta, hogy én is ott állok mellettük, így átkarolta a vállamat, majd tovább beszélgetett a testvérével:
- Mondd csak, édesem, szerinted hogy sikerült a mai verseny? Vagy nem sokra emlékszel, annyira aggódtál értünk? - nevetve húzott közelebb magához és egy puszit adott a hajamba. Én csak pirult arccal pillantottam félre, kihúzva magamat a válaszadás alól.
      A többi srác is nevetett a reakciómon, láttam Csepi arcán, hogy valami frappáns beszólásra készült, de meghallottuk a hangszóróból, hogy éppen eredményhirdetés következik.

     A fiúk kissé csalódottak voltak, de felettébb felszabadultak is voltak, azért, hogy hogyan teljesítettek. Zozó jobban el volt keseredve, mint a többiek, hiszen tizenharmadik lett, ez pedig azt jelenti, hogy egy hajszállal maradt le a döntőről. 
    A társaságunkhoz képest lemaradva slattyogott mögöttünk, amit egyedül én vettem észre. Gondoltam egyet és bevártam a kissé szomorú srácot:
- Hé, életmentőm! - felém kapta a tekintetét, és így láthattam az elkeseredett tekintetét. - Én nagyon büszke vagyok rád. 
    A srác elém állt és egy szoros ölelésbe vont. Éreztem, hogy egy kicsit megkönnyebbült, és már kevésbé csalódott azért, hogy nem jutott tovább a versenyben. A közös pillanatunkat Patrik hangja zavarta meg:
- Hé, tubicáim! Menjünk tovább nélkületek Zadarba? - a fiúk mosolyogva figyeltek minket, bár láttam az arcukon, hogy legszívesebben cukkolnának minket a megnyilvánulásunkért.

     Az autóhoz érve azonnal a hátsó ülésre pattantam és már feküdtem volna el, amikor Csepi a másik oldalról elfoglalta az anyósülés mögötti helyet. Mérgesen néztem a fiúra, aki csak nevetve fordult az ablak irányába.
     Már lassan egy órája haladtunk az autópályán, amikor Patrik megszakította a csendet:
- Hallod, Karo, nincsen kedved vezetni egyet? - Zozó érdeklődve pillantott felém a visszapillantó tükörből. 
- Édesem, a legközelebbi benzinkúton cserélünk. De ha bármi baja is lesz az én gyönyörűmnek, akkor nagyon mérges leszek és az sose jelent jót - bár arca komoly volt, a szeme sarkában láttam, ahogyan összegyűlnek a nevetőráncok.
- Ne aggódj, BMX lovag, nagyon jól vezetek. Tudod, sokszor láttam a Halálos iramban filmeket. Apa régi roncsautójával még driftelni is megtanultam.
Csepi erre a mondatra kapta fel a fejét:
- De, ugye nem szándékozod ezt nekünk demonstrálni? - a fiúk nevetve vették tudomásul, hogy bizony Csepi fél, ha egy nő ül a volán mögött. 

Életmentő 1. évad 5. rész
Bex