Egy véletlen üzenetből hogyan lesz barátság, majd később szerelem? Hogyan lehet az, hogy egy lány, aki alig tud megnyílni másoknak, már az első találkozáskor megkedvel egy fiút? De mi lesz akkor, ha fény derül a titokra? A fiú akkor is képes lesz me...
Zozó után indultam és a bőröndömhöz léptem. Elkezdtem kipakolni a tartalmát, hogy a legmélyén megtalálhassam a fekete bikinimet. A fürdőszobából éppen kilépett a barna hajú fiú, amikor befejeztem az öltözködést. A srác derekán lazán lógott fekete fürdőnadrágra, enyhén napbarnított bőre vonzotta a tekintetem. Laza félmosolyt villantott, majd végigvezette rajtam a tekintetét. Azonnal zavarba jöttem, így magamra vettem a sárga pólómat, majd a nadrágomért nyúltam. Éppen gomboltam azt be, amikor egy kéz simult hátulról az enyéimre: -Édesem, csak nem zavarba hoztalak? Esetleg szégyenlős vagy? - hallottam a hangján, ahogyan mosolyog. Lassan fordultam meg, így ő kapva kapott az alkalmon és kezeim átkarolták a derekamat. Csíntalan, gyermeteg mosollyal nézett le rám. Somolyogva fúrtam arcomat a mellkasába, míg ő - ha lehet - még közelebb vont magához. Óráknak tűnő perceken keresztül állhattunk így, amikor nagy nehezen elléptem a fiú elől: - Nos, akkor lemegyünk a partra vagy sem?
Zozó azonnal a törölközője után nyúlt és sebtében sietett kifelé az ajtón. A szekrény ajtajára erősített tükörben láttam, ahogyan az arcom pipacsvörös színben pompázik. Pár perces nyugtatás után magamhoz vettem én is a törölközőm és elindultam a part felé. Az apartman csigalépcsőjén lejutva sietősen keresni kezdtem a kis társaságomat, akiket sehol se találtam. Telefonom éppen ekkor rezzent meg a zsebemben. Egy SMS-em jött, pont Patriktól, hogy merre járok, hiszen ők már csak rám várnak a közeli strandon. Sietősre vettem a tempót, majd válaszoltam a fiúnak, hogy adjon öt percet és én is csatlakozom hozzájuk. Az évek alatt egészen jól kiismertem a környéket, így a telefonom segítsége nélkül tudtam eljutni az úticélomig.
A part felé egy sikátoros út vezetett, ahol rengeteg szuvenírt lehet vásárolni. Számomra mégis az ablakok között kifeszített mezek voltak érdekesek. Tudtam, hogy az idei év a foci világbajnokság éve, illetve azt is, hogy a horvátok nagyon szeretik a csapatukat. Mégis lenyűgözött az, ahogyan szorítottak a nemzeti válogatottjukért. Nagy kalandozásomban észre sem vettem, hogy már elértem a partot. A víz gyönyörű kék színben pompázott, a napsugarak időnként megcsillantak rajta. Napszemüvegem mögül a srácokat kezdtem el keresni. Messziről feltűnt, ahogyan Csepi nagy vidáman felém integet, így mosolyt varázsoltam magamra és feléjük vettem az irányt: - Már kezdtünk aggódni érted. Patrik fogadott így engem, kezeit pedig keresztbe tette, mintha csak egy mérges apuka vagy testvér lenne. - Ne haragudjatok, csak lassan sétáltam. Nagyon szeretem ezt a várost.
A fiúk nem sokáig firtatták a dolgot, azonnal a víz felé kezdtek rohanni. Én sem várakoztam sokáig, már nagyon vártam, hogy megmártózzak a hideg tengerben. A víz kellemesen hideg volt, egész nap harminc fok felett járt a hőmérséklet, így bőven volt ideje a tengernek felmelegedni. Patrik és Csepi már nagyon elől járt, Zozó pedig félúton megállt és engem nézett. Kevés ideje ismerem a srácot, de mindig zavarba jövök, amikor néz. Csokoládébarna szemei feltérképezték a testem minden apró pontját, majd tekintete összekapcsolódott az enyémmel. Laza mosolyra húzta ajkait, kezét pedig felém nyújtotta. Ovatosan csúsztattam tenyeremet az övébe, Zozó rákulcsolta ujjait az enyémre.
Kéz a kézben sétáltunk Patrikékhoz, de egy idő után kénytelenek voltunk úszni, így Zozó kedvetlenül elengedte a kezemet. Egy mosolyt küldtem a fiú felé, ezzel is tudatva velem, hogy bőven lesz még alkalma az én kezemet fognia. Csepi nem hagyhatta ki, hogy ne kezdjen el kettőnket piszkálni a kis "romantikázásunk" miatt, de szerencsénkre hamar megunta. A három fiú nagyon élvezte, hogy végre kikapcsolódik, és én is végre pihentettem egyet egy újabb kemény egyetemi év után. Viszonylag hamar meguntam a fürdést, így inkább kiültem a partra, hogy onnan figyelhessem tovább a fiúkat.
Nem sokáig élveztem a magányt, percekkel később a három fiú is inkább kint sütötte magát a napon. Csendben néztem a tengert, majd Zozó huppant le mellém. Nem sokat szóltunk egymáshoz, inkább közelebb húzódtam hozzá, majd fejemet a vállára ejtettem. Csendesen figyeltük a hullámokat, majd Zozó elkezdett a tincseimmel játszani. Felpillantottam rá, ő pedig felhúzta a szemöldökét: - Mit szólnál hozzá, édesem, ha csinálnék rólad egy képet? - Nagyon jól tudod, hogy nem szeretem, ha fotóznak - tekintetemet újra a tenger irányába fordítottam volna, de a fiú a kezét az állam alá csúsztatta, ezzel is arra kényszerítve, hogy rá figyeljek. - Tudom, babám. De én szeretnék rólad egy képet.
Nagynehezen rávettem magamat, majd vártam, hogy a fiú lefotózzon. Perceken keresztül készített rólam képeket, amikor úgy gondolta, hogy elkészült a - számára - tökéletes kép, kezeit a derekamra csúsztatta, majd egy szoros ölelésbe vont: - Esetleg megnézhetem őket? - Zozó lepillantott rám, majd megrántotta a vállát: - Inkább megtartom őket magamnak.
* Timeskip *
Este a fiúkkal a kedvenc éttermemben vacsoráztunk. Kellemesen elbeszélgettem Patrikkal és Csepivel, míg az idősebbik Kempf a telefonját nyomkodta. Különösebb figyelmet nem szenteltünk a dolognak. Éppen Csepi feledkezett bele egy történetbe, amikor megrezzent a telefonom. Egy Instagram értesítés volt, miszerint valaki megjelölt egy képen.
Zozó volt az.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
zozokemp ❤
Helyszín: Zadar, Croatia Egy személy megjelölve: zolovics.karo
