Életmentő || Kempf Zozo

4

     Hogy mi történt velem Gyulán? Kínok kínját éltem át, miközben éppen azt néztem, ahogyan Zozó ijesztőbbnél ijesztőbb trükköket hajt végre, és bár hiába nyugtattak, hogy ő vérbeli profi, mégis nagyon féltettem a fiút.
   Most pedig itt ülök a szobámban hajnali kettőkor és az utolsó ruhadarabjaimat hajtogatom bele a bőröndömben. Elméletileg már csak három óra és megérkezik értem a BMX lovag, akinek barátaival együtt nemcsak Eszéket fogom meglátogatni, hanem a fiúk bevállalták, hogy képesek lesznek eltölteni velem négy napot Zadarban is - csak mert Zozó megtudta, hogy az az egyik kedvenc városom Horvátországban.
   Annak ellenére, hogy az út majdnem öt és fél órás, és minden erőmet bevetve próbáltam lebeszélni a srácot a nyaralásról, ő egyszerűen hajthatatlan volt és már a barátai is nagyon beleélték magukat a kiruccanásba.

   Éppen az utolsó nadrágot hajtogattam, amikor a telefonom eszeveszett csöngésbe kezdett. Nem igazán tudtam, hogy ki is keres engem ilyenkor, de rá kellett jönnöm, hogy csakis Zozó lehet az illető:
- Hallgatlak, BMX lovag. MI okból kifolyólag hívsz te engem ilyenkor? - a telefon túloldaláról kuncogást hallottam. Magam elé képzeltem a fiú mosolyát, amitől önkéntelenül nekem is mosolyognom kellett.
- Édesem, gondoltam a legutolsó pillanatban jutott eszedbe csomagolni, és mivel már úton vagyunk feléd, így megjegyzem ki is vagy hangosítva- arcom ekkor lángokba borult. Igazából nem is tudom mire számítottam tőle, hiszen nem nagyon engedi át másnak a kormányt, hiszen annyira szereti azt a piros Alfa Romeot. 
- Egészen jól kiismertél már. Merre jártok? - nem sokat kellett várnom, hiszen azonnal meghallottam Csepi hangját a háttérben:
- Hellobello, drága ismeretlen leányka, aki nekem köszönheti, hogy egy ilyen jóképű és egyben idegesítő srácot ismerhetett meg! Még csak most hagyjuk el Gyulát, szóval bőven van időd megkeresni a legszexibb fehérneműdet, amiben majd megleshetlek.
    Felkacagtam a fiú közvetlen és pofátlan humorát, ám a következő pillanatban egy csattanás csapta meg a fülemet, majd Csepi feljajdult. Ezek szerint Zozó tarkón vagy arcon csapta.
- Ne legyél szemtelen, Cservenák! Abban a fehérneműben majd én láthatom, nem pedig te. Édesem, már nem sok idő és újra láthatsz, de addig próbálj meg aludni egy kicsit, jó?
   Kedvetlenül bár, de letettem a telefont és bevetődtem a meleg ágyba. Felraktam a telefonom töltőre , majd hagytam, hogy az álmok magukkal ragadjanak. Bár, ha minden álmomban Matthew Gray Gubbler vagy Chris Evans szerepelne, akkor minden este boldogan hajtanám álomra a fejemet. Bár azóta, hogy tinikoromban majdnem megerőszakoltak az utcán, azóta csakis altatókkal tudok elaludni.

   Órákkal - nekem percekkel - később megszólalt a kaputelefon, majd egy szívrohamot magam mögött tudva rohantam az ajtóhoz, hogy beengedjem a vendégeimet:
- Jó reggelt, szépségem! Gyere gyorsan, vagy itt hagyunk.
Ilyen gyorsan még sosem öltöztem fel, végigfutottam a lakást, mire mindent sikerült összeszednem. Magamra kaptam egy vékonyabb pulcsit is, hiszen magamat ismerve, amíg nem kapom meg a kávémat és alhatok még egy-két órát, addig rázni fog a hideg. 
   A kapu előtt három srác várt rám: Zozó, Patrik és Csepi. A legidősebb azonnal felkapta a fejét, amint az ajtó kinyitódott. Felém lépkedett, majd kezeit kinyújtva egy jó szoros ölelésben részesített. A két srác is hasonlóan cselekedett, bár Csepi kissé félve fonta derekam köré a karjait. 
   Pestet elhagyva már alig bírtam nyitva tartani a szemeimet, mire újra magával ragadott az álom. A fiúk közelében valahogyan nem kínoztak a rémálmok. Lassan a fejem Csepi vállán végezte, így már kényelmesebben tudtam pihenni. 

    A határ előtt még egyszer megálltunk, hiszen Zozó egyrészt tankolni tervezett, másrészt mindannyiunk szervezete kívánta a koffeint. Az autóból kiszállva Patrik mellém állt:
- Azt ne mondd nekem, hogy annyira unalmasak vagyunk, hogy alig tíz perces út után elaludtál. Énekeljünk neked esetleg? - nevetve néztem fel a nálam alig magasabb fiúra. Csak megráztam a fejemet, jelezve neki, hogy egyáltalán nem úgy vannak a dolgok, ahogyan azt ő gondolja. Egyik karját átdobta a vállamon, majd így mentünk be a benzinkút boltszerű részéhez.
   Azonnal a kávégép felé vettem az irányt, majd elkészítettem magamnak a lehető legnagyobb méretű lattét. A boltból kiérve kortyolgatni kezdtem a meleg koffeinbombát, amikor két kéz simult a derekam köré. Az orromat megcsapta egy ismerős illat, így már tudtam, hogy ki is ölelget engem. Megfordultam a fiú ölelésében:

- Na, édesem, várod már, hogy szurkolhass nekem? Én lettem a te életmentőd, ennyi csak kijár nekem - mosolygós szemeiben képes voltam elveszni, ahogy ez most is történt. Zozónak is feltűnt, hogy a gondolataim egészen máshol járnak, mint ahol kellene, így inkább egy puszit nyomott a homlokomra, majd az autó felé vette az irányt.
    Elmerengve néztem utána, amikor az ifjabbik Kempf hangja ütötte meg a fülemet:
- Nagyon megkedvelt téged - megpördültem a tengelyem körül, fáradt tekintete engem bámult, kezében pedig kettő kávét is fogott.
- Neked már nem elég egy kávé? - nevetve tudattam vele az észrevételemet.
- Ne tereld a témát. De, ha már így megkérdezted elmondom, hogy közel másfél napja nem aludtam. Gyere, menjünk mielőtt a két jó madár itt hagy minket.

   Nevetve követtem a fiút. Hihetetlen, hogy alig pár órája vagyok velük, mégis nagyon könnyen feloldódtam a társaságukban. A lányoknak hónapokba telt beférkőzniük a bizalmamba, míg a három srác sokkal könnyebben elérte, hogy megnyíljak feléjük. Mit is mondhatnék? Jó hangulatban fog eltelni ez a pár nap. 

Életmentő 1. évad 4. rész 

Bex