( Tomura x reader ) miénk a világ! [ Befejezett ]

Szeretlek

Szorongattam a ruháit. És nem bírtam. A könnyek áttjárták az egész arcom. Hangom sem volt, csak az ijedség. Vagy százszor megpróbáltam a vértócsához érni de nem történt semmi. Ekkor hangokat hallottam. Ág reccsenés, levél ropogás stb. Sosem éreztem ilyen balfasznak magam pedig minden nap reggeltől estig kétlábon járó szerencsétlenség vagyok.  Ahogy a hang egyre közelebb jött én annál inkább hátráltam. A könnyes szemeim elkezdtem dörzsölni. Egyszer csak egy hang megszólalt a bokrok mögül.

- Hé.... Ide adnád a ruháim? - kérdezte a hang körbenéztem de nem értettem a ruháit? - Ott melletted te szerencsétlen! - ekkor esett le. Tomura! Úgy megörültem hogy majd kiugrottak a bőrömből.

Oda nyújtottam a már könnyáztatott ruhadarabokat amit a fiú fel is vett. Amint kibújt a bokorból én odaszaladtam és áttöleltem. Könny áztatta szemeim mellkasára nyomtam. A fiú csak állt mint valami szardarab. Mikor én megtörtem a csendet.

- Bocsánat! - egyre inkább csak bőgtem. Már könnyeimtől alig kaptam levegőt.

- Azért mert majdnem megöltél? - nevetett fel gúnyosan.

- És neked még van merszed nevetni? - durcáztam be. A srác majd meg szakadt a röhögéstől, majd mikor észrevette hogy tényleg komolyan gondolom abbahagyta. Annyira mérges voltam rá hogy felemeltem a kezem és akkorát csattant az arcán hogy örülhet hogy nem felejtettem el csak négy ujjal hozzáérni. Ekkor én hátat fordítottam neki és elhúztam. Már mikor a városban voltam próbáltam bujdosva hazajutni. Amikor már abban az utcában voltam ahol az épület is van hirtelen valaki megbökte a hátam. Én erre ilyedtemben akkorát sikítottam hogy még ötven kilométeről is hallható volt. Hátra fordultam majd megpillantottam kék hajú barátomat.

- Kiszakad a dobhártyám! - Mondta a srác.

- Te bajod!

- Ne játszd már itt az áldozatot!

- Miért?

- Tudod mennyire idegesítő vagy?

- Akkor miért nem ölsz meg?

- Hát - Kicsit tétovázott. - Mert a képességed még jó lehet valamire!

- Áhh szóval egy cseléd vagyok csak!?

- A főnököd vagyok!

- Ki a faszt érdekel?

- Necsináld ez kislány!

- Milyen kislány, patkány ?

- haha - és ez így ment egy darabig még.

- Te hívtál el! - szól a srác.

- Dehogy te mutogattad nekem a rákos leveled!

- Azért mert meg akartalak győzni arról hogy megkaptam!

- És otthagyod a szobámban?

- Bajod?

- Nem csak nagyon furcsa. De ha nem te voltál akkor még is ki? - Egymásra néztünk.

- TOGA! - kiáltottuk egyszerre, majd elindultunk a kocsma felé.

Én amint visszatértünk felmentem a szobámba mert kurva fáradt voltam és még a szemeim is kisírtam. Átt sem öltöztem csak bezuhantam az ágyába úgy ahogy voltam.

Reggel egy kopogásra ébredtem.

- Gyere! - mondtam mert gondoltam Toga lesz az. - Dabi te mit akarsz itt?
- nem törődve a kérdésemmel egyre jobban közeledett.

Mikor már kellő távolságban volt a falnak nyomott. A pillanatot egy kék hajú férfi szakította meg.

- Hagyd békén! - és lovagiasan ledöfte kardjával a gonosz sárkányt.

Aztán felkeltem. Körbenéztem majd felültem. Megnéztem az időt 14:52. Sokáig aludtam nemvitatom. Ahogy látom Toga kikészített nekem pár ruhát, amit fel is vettem. Vettem a fáradságot és lementem a többiekhez akik kártya partiztak. Meglepett de nem zavartam őket inkább csak leültem egy bárszékre a pultnál. Késöbb megérkezett a kezes is. Leült mellém és tekintetét rám szegezte.

- Velemtudnál egy kicsit jönni? - kérdezte.

- Igen. - és ezzel követtem is fel a lépcsőn.

Érdekes módon a szobájába mentünk ami meglepett. Mutatta kezével hogy foglaljak helyet. Az ágyra ültem és ült ő is közvetlen mellém. Kicsit vacilált majd egy nagy lökettel az ágyra fektetett. Körbenézett zavartan és hevesen megcsókolt.

Nem tudtam mitörténik. Igazából én nem nagyon vagyok társasági lény szóval első ember akinek éreztem az ajkait az enyémen.