( Tomura x reader ) miénk a világ! [ Befejezett ]

II. hiszek benned

Nagyon hiányzik! De minden nap mióta itt vagyok azzal bíztatom magam hogy csak a saját biztonságuk érdekében inkább előkészülnek mint hogy elkapják őket.  Az unalom áttjárta az izmaim. A földön térdeltem és az ágyon könyököltem és támasztottam a fejem. Majd még haltak az unalomtól. Egyszer csak kopogtatást hallottam az ajtófelöl.

- kérem ( Név ) kisasszony jőjön ki.

Áhh az ápolónő gőzöm sincsen mit akarhat de muszáj ki mennem vagy legalább is egy választ ki mondanom.

- igen, tessék?

- ki tudna jönni? - el is indultam.

- igen?

- egy férfi önnel szeretne beszélni.- bólintottam és indultam is.

Követtem a nőt és reménykedtem hogy Shigaraki az. Mikor oda értem meglepődve láttam hogy ki az.

- maga?

- igen! Vigyázz este! - ezzel el is ment.

Furcsa alak ez a fickó és még a nevét sem tudom. Nem tudom hogy bízhatok e benne. Vissza mentem a szobámba ahol el aludtam.

Másnap egy másik helyen ébredtem. Egy férfi felém sétált.

- mi a faszt csinálok itt és egyáltalán hol vagyok?

- nyugi kis cica.

- NE HÍVJ MÁR ÍGY EMBER!

- a kislány nagyon dühös.

- inkább csak válaszolj a kérdéseimre!

- sajnos nem tehetem. -ezzel pofán vágott.

/Shigaraki Tomura/

Egy ismeretlen ember hívott el egy megbeszélésre. De nem akarja hogy bárki is velem jöjjön. Érdekes de kíváncsi vagyok mit akar.

El indultam a megbeszélt helyre. Egy elhagyatott hely volt. Bementem abba a házba ahová vezényelt. Egy kész labirintus volt de szerencsére megtaláltam. Mikor beléptem a látvány le sokkolt. A barátnőm feküdt a földön meg láncolva. Már mentem volna megmenteni a barátnőm, mikor valaki megfogta és hátra csavarta a kezem.

- Mit képzelsz magadról barom!?

- csak ülj le és nyugodj meg.

- hogyan nyugodjak meg mikor a barátnőm a földön fekszik meg láncolva mint egy kutya?

- beszéljük meg!

Dacosan leültem.

- kezdem a lényeggel. Ha vissza akarod kapni a lányt, a Toga és a Dabi nevű srácot utasíts arra hogy dolgozzanak nekem!

- rendben de most add vissza a lányt!

- nem!

- nem? - kezdett elborúlni az agyam.

- nem, mert még nem kaptam meg amit akartam! - ekkor a lány szemeit nyitotta és amint észre vett futott volna hozzám, de a láncok gátolták.

/ ( Név ) /

Elkezdtem a szemeim nyitogatni. Nagy hangzavar volt és így a fejem csak még jobban hasogatott. Fel pillantottam a hangzavar okozólyára, Tomura? Ugrottam volna a nyakába de sajnos a láncok vissza tartottak. Próbáltam mocorogni hogy kezeimet ki húzam rabbatartóim láncai közül. Tomura egyre dühösebb lett. Kétségbe eseten felém nézett.

- ki szabadítalak! - ezzel el is ment én meg csalódottan az ajtót amin kiment bámultam. Rabbatartóm hátra húzta a hajam és a szemembe nézett.