( Tomura x reader ) miénk a világ! [ Befejezett ]

II. Család látogató

A kocsiban ülve az ablakon meredtem kifelé. Shigaraki ezt észre véve bekapcsolta a kocsiban a rádiót.

- Sajnálom - hangzott el a szó szájából.

- huh? Inkább nekem kéne bocsánatot kérnem amiért bajt okoztam neked. Miattam elvesztetted két " allkalmazottad "!

- ne beszélj már hülyeségeket én nem vigyáztam rád jobban!

- DE NEM VAGYOK EGY KIS GYEREK AKI AZ APUKÁJÁNAK A SEGGÉBE MÁSZIK! - meglepődött

- pedig már azt hittem lehetek az apuka aki meg neveli a kis lányát. - szúrós tekinttetemet  a srácra emeltem.

- Tomura ez nem vicces! - fordítottam a fejem az ablak felé.

- Sajnálom!

- de nincs mit! Az én döntésem volt és te nem is tudtál róla, hogy mondhatod azt hogy sajnálom?

- de akkor is figyelj... - félbe vágtam.

- Shigaraki Tomura ide figyelj! Az én döntésem volt nem tehetsz róla egy fikartcnyit sem! - láttam hogy nyitotta volna ajkait de én meg akadállyoztam ebben és mikor egy piros lámpánál megálltunk meg csókoltam.

Nem kellett sokat kocsikázni a szülői házig. Tomura le parkolt és már indultunk is be a házba. Érdekes kilátás nyílódott elém. Egy kb 7 éves kislány játszott a nappaliban, pár már nagyon szét esett Barbie babával. 

- ő itt a húgom Chie.

- szia! - guggoltam le a kislány elé egy nagy mosollyal az arcomon. Mint tudni kell rólam nem vagyok nagyon gyerek barát főleg a pénz tárcás incidens óta, de a jövendőbeli anyósom, apósom és sógorommal nem akartam rosszba lenni.

- Tszija - köszönt durcásan a kislány.

- gyere kövess - szólt a kék hajú és már engedelmeskedtem is. - sziasztok.

- Hello.

- sziasztok - mondta egyszerre a két legidősebb.

- Naoko vagyok a férjem pedig Ikki.

- örvendek. - mondtam

- és  téged hogy hívnak? - szólalt fel a kislány

- ( név ) Takami - mosolyogtam a kislány felé.

- valamiért egy hős nevére emlékeztet ez a Takami család név - mondta a férfi akit azt hiszem Ikkinek hívtak.

- azt hiszem valami Hask, Huszk, Hawsk .. - mondta Naoko.

- úgy van Hawsk! Egyszer kiszivárgott az eredeti neve a médiába
Keigo Takami azt hiszem a név amit hallatott. Van valami közöd ahhoz a hőshöz? - szúrós tekinteteket vetettrám mindenki még Tomura is ami eléggé rosszul esett, de mivel tudtam az igazam ezért nem kellett félnem a következményektől.

- nem! Ami azt illeti nekem a szüleim már elhunytak egy autó balesetben és testvérem még sosem volt. Az egyetlen gyerekük voltam anyámnak és apámnak.

- jó ez hallani - ezzel megkönnyebbült mindenki. Egy kínos mosoly ereszkedett arcomra.

- hé - rángatta a póllóm alját a  legkisebb Shigaraki. - mutathatok valamit? - nézett rám.

- persze! - kezem nél fogva oda vezetett a nappaliba egy plüss unikornis hoz ami már kicsit rongyos és szakadt volt. Kezembe nyomta az előbb említett tárgyat -  ő itt Blodo. - nézett fel rám nagy pirosas szürkés szemeivel.

- aranyos - próbáltam mosolyommal leplezni ijedt tekintettem a Blodo vagy is Blod, vér nevű plüssről.

- gyertek! - szólt a párom hogy mehetünk enni.

A nap gyorsan zajlott és már mehettünk is haza. Volt alkalmam meg ismerni Tomura családját aminek kifejezetten örültem és boldog voltam. Otthon lezuhanyoztunk és már mentünk is aludni.