Maybe I'll fall in love

4.

- Szerinted elment? – kukucskált ki a fejem felett Tae.

- Hülye, megláthat, húzd vissza a fejed – nyomtam hátrébb a mellkasára téve a kezemet.

Miután egy ideig rohantunk a paparazzi elől, az a zseniális ötletünk támadt, hogy fussunk be a házak közé és ott majd lerázhatjuk. Nem mondom, egy élmény volt a sötét sikátorokban rohangálni, mert közben lement a Nap is. De most már talán végre eltűnt és békén hagyott minket.

Óvatosan kihajoltam a házfal mellett, hogy látom-e még. Az utca teljesen üres volt, tehát megnyugodtam.

- És ha taxit hívnánk? Most sétálhatunk sötétben és szerintem messzebb vagyunk már, mint eredetileg terveztük. – mondtam.

- Lehet, hogy kellene, mert kifáradtam – vakarta meg Tae a tarkóját.

- Hát én is – állapítottam meg.

Igaz, hogy azért szoktam aerobikra járni, tehát valamennyire sportos vagyok, de nem mindig van rá időm, emiatt nem is vagyok olyan fitt. De hogy ő miért fáradt ki ennyire? Lehet, hogy a katonai szolgálata közben nem volt olyan durva edzése, mint mikor idol.

- Tudod mit? Inkább hívok egyet. Fogd meg addig légyszi Taniet. – nyújtotta felém Yeontant.

Amíg Tae telefonált megint kinéztem és kis híján szívrohamot kaptam. Láttam felénk sétálni az „üldözőnket", de szerencsére nem vett észre, olyan gyorsan húztam vissza a fejemet.

- Tae, mennünk kell – suttogtam és elkezdtem löködni az ellenkező irányba.

- Mi? – kérdezett vissza.

- Itt a paparazzi az utcában. Menj már. – toltam magam előtt.

Végre leesett neki, úgyhogy azt mondta a telefonba, hogy a Yongsan Parkhoz kéri a taxit. Elgondolkoztam, hogy hogy a fenébe jutunk el odáig, de mikor megláttam a fákat, rájöttem, hogy már itt vagyunk, csak egy utca választott el. Jó sokat futhattunk.

A taxi gyorsan megjött, mi pedig bepattantunk.

- Te hol laksz? Menjünk először oda. – fordult felém Tae.

Megmondtam a lakcímemet, mire a sofőr bólintott és elindultunk.

- Mikor igent mondtam erre a sétára, nem éppen így gondoltam – nevettem fel.

- Őszintén, én sem – nevetett velem együtt.

- De azért legközelebb is szívesen veled megyek. Hátha fittebb leszek. – dobtam át a hajam a vállam felett.

- Ha csak ez kell, futok én veled minden nap – kacsintott rám.

- Még meggondolom – mosolyogtam.

Megérkeztünk a lakásom elé, szóval elbúcsúztam Taetól meg a kutyusától, aztán nagyot sóhajtva kinyitottam az ajtót és felsétáltam a lépcsőn. A lakásomba érve gyorsan lezuhanyoztam és lefeküdtem aludni.

Másnap arra keltem, hogy csengetnek.

- Ki zaklat ilyenkor? – motyogtam magamban és az órára pillantottam.

Még nem múlt el reggel hét. Most elkéstem? De mára nem volt teendő, azt mondták, alhatok. Újra csengettek, mire dühösen felültem az ágyban és lerúgtam a takarót.

- Megyek már, megyek – szóltam, mert egyre hosszabban hallottam az éles zajt.

Ahogy kitártam az ajtót, valaki a nyakamba esett.