Maybe I'll fall in love

2.

Reggel pontosan odaértem a megbeszélt helyre. Jin írt, hogy késnek pár percet, mert még megbeszélésük van a menedzserükkel. Amíg a rájuk vártam, Heejin felhívott, hogy mindent jól csinált-e. Telefonon nehezebb volt elmagyaráznom neki a dolgokat, mivel nem láttam a képernyőt magam előtt. Azonban a gyakorlatomnak köszönhetően azért sikerült és mire letettük, be is parkolt elém egy fekete furgon. Először elgondolkoztam, hogy mennyi az esélye annak, hogy emberrablók legyenek, de kinyílt az ajtó és Jimin integetett, hogy száljak be. Gyorsan bepattantam az anyósülésre, hogy ne kelljen rám várni és már indultunk is.

- Jó reggelt! – fordultam hátra vidáman, amit a srácok viszonoztak is, kivéve RM.

Megvontam a vállamat és miután visszafordultam, az utat kezdtem el bámulni. Majd kiderül, mi a baja.

- Mi szél hozott? – szólított meg hirtelen a sofőr, mire ijedten odakaptam a fejemet.

- Shin Dongjun, neked miért kell mindig a frászt hoznod rám? – tettettem magam dühösnek.

- Ha figyelnél, akkor nem kéne félned – vigyorodott el.

- Néha nem is tudom, miért vagyunk barátok – csóváltam meg a fejemet.

Erre csak kiröhögött. Hiába ismerem már az ideköltözésem napja óta, sokszor idegesítő. De a kevés barátom közül ő az egyetlen, akiben mindig megbízhatok.

- Inkább mondd, mi van veled, régen találkoztunk – kértem, mert utálok csendben utazni.

- Én jól megvagyok, bár a legutóbbi vakrandim másképp sült el, mint terveztem – húzta el a száját.

- Mit csináltál? – vigyorogtam azonnal, mert biztos voltam benne, hogy elrontott valamit.

- Nagyon vicces – nézett csúnyán – A lány rám borította a koktélját, miután megjegyeztem, hogy rövidebb szoknyát is felvehetne.

- Istenem Dongjun – fogtam a fejemet.

- Most mi van? Ha láttad volna, hogy milyen szoknya volt rajta. A térde alá ért, érted? – vágott teljesen kétségbeesett fejet, mire beharaptam a számat, hogy ne kezdjek nevessem ki.

- Komoly problémáid vannak – nyögtem ki és nem bírtam, kitört belőlem a röhögés.

- Nem hiszem el, hogy nem tudsz komolyan venni – idegeskedett, miközben nekem már a könnyem is folyt.

Ilyen jó hangulatban érkeztünk meg a forgatás helyszínére. Még mindig törölgettem a szememet, amikor kiszálltam az autóból, Dongjun meg csak motyogott, hogy nem értem meg őt.

- Boginak is itt kell lennie? – szólalt meg mögülem RM hangja.

Valószínűleg suttogni akart, de nem vagyok süket, tehát hallottam.

- Ez az asszisztens dolga, hogy kísér minket – jegyezte meg Jin.

- Miért, mi a baj vele? – kérdezte V.

- Nem bízom benne. Úgy érzem, nem elég okos ehhez a munkához.

Ezen majdnem felröhögtem. Nagyon menő lehet, ha a kinézet alapján meg tudja ezt ítélni.

- Szerintem csak előítéletes vagy. Én bírom. – jelentette ki Suga, mire a többiek is helyeseltek.

- Majd meglátjuk – zárta le a leader a beszélgetést, ahogy odaértünk a stábhoz.