Maybe I'll fall in love

3.

- Jimin – kopogtam be a fiú ajtaján.

- Igen? – szólalt meg mögülem, mire ijedten hátrafordultam.

- Gyere velem, jó? – kértem.

- Hová?

- Csak kövess – indultam el, szerencsére hallgatott rám.

Viszont mikor megálltam Jungkook szobája előtt, kérdőn nézett.

- Biztos, hogy ide jönnöm kell? – vonta össze a szemöldökét.

- Igen. Tud rólad. – nyitottam be és nem volt választása, ő is jött.

Jungkook tartotta a szavát, ugyanúgy ült az ágyon, mint ahogy otthagytam. Amikor meglátta Jimint, félrenézett, mire megcsóváltam a fejemet. Túl makacs, így semmire sem jutunk. Leültettem mellé Jimint és velük szemben foglaltam helyet.

- Terápia lesz? – érdeklődött Jungkook, mire elmosolyodtam.

- Tarthatok, ha szeretnél. De most jobb lenne, ha meghallgatnátok egymást, mert mindkettőtöknek igaza van a saját oldaláról.

- Kezdjem én? – kérdezte Jimin és félve nézett a barátjára.

- Aha – jelentette ki Jungkook és összefonta a kezét a mellkasa előtt.

- Nem akartam ellopni. Csak kölcsön akartam venni egy kis időre a fejhallgatódat, hogy játszhassak. Te is tudod, milyen jó érzés. A lényeg, hogy nem úgy sikerült, ahogy elterveztem és megharagudtál rám. – hajtotta le a fejét.

Most Jungkook felé fordultam, de ő csak Jimint méregette, aztán felsóhajtott.

- Ideges voltam. Próbáltunk és fáradt voltam, játszani akartam. Nagyon dühített, hogy nem találom sehol, ezért felforgattam a szobámat. Mikor megtaláltam a cetlidet, még idegesebb lettem. Miért nem hívtál fel?

- Nem gondoltam, hogy ennyire dühíteni fog. Ne haragudj rám. – vetett Jimin szomorú pillantást a fiatalabbra.

Jungkook nem szólt semmit, gondolkozott. Aztán hirtelen mozdult és magához ölelte Jimint.

- Te se haragudj, nem így kellett volna reagálnom. De legközelebb normálisan szólj, jó? – mosolyodott el.

- Rendben – bólogatott Jimin és felém nézett.

- Hála égnek kibékültetek – állapítottam meg.

- Azért nélküled nem ment volna – vigyorgott Jungkook.

- Majd jelentkezem akkor családsegítőnek is – jelentettem ki, amin felröhögtek.

- Inkább maradj velünk – mondta Jimin és most engem ölelt meg.

- Látom eddig szerettél – nézett ránk szem forgatva a maknae.

Amíg ők ketten civódtak azon, hogy ki nem szeret kit, én megnéztem a telefonomat, mert üzenetet kaptam.

„Ráérsz most?" – Idegen szám. 

Én rá, de előbb tudni szeretném, ki írt.

„Mondd meg, ki vagy és válaszolok a kérdésedre."

„Bocsi, Tae vagyok."

„Akkor ráérek."

„De jó, gyere a nappaliba."