17 év múlva...

7.fejezet

Másnap volt én pedig nem aludtam semmit, anyám annyira kiborított tegnap. Ki a franc mondja a fiának, hogy ne mondja el ki az anyja? Persze az egész azért is zavart annyira mert megint csak apró részleteket tudtam, az egész képet nem akarta ő velem megosztani.

Így fáradtan és teljesen tanácstalanul jelentem meg reggel a stúdióban, ahol a recepciónál a baráti társaságom várt.

- Készen állsz Levi? - fordult felém Beka, de lehervadt a mosoly a szájáról amikor meglátott.

- Pocsékul nézel ki - mondta nem köntörfalazva Zsuzs.

- Anyám - morogtam fáradtan, ahogy a szemeimet kezdtem el dörzsölni. - Úgy gondolta beavat a kis titkaiba. Mostantól senki nem tudhatja, hogy ő az anyám. Csak tudnám...

- Hé, az nem az anyád? - mutatott a mögöttem beérkező nőre Beka, mintha oda sem figyelt volna arra mit mondok.

Anya volt az. Nőnek öltözött és összeszedetten sétált, hátán egy gitárral. URAMISTEN, ANYÁM EGY NŐ VOLT. Se pizsi, se nutella, se romantikus szappanopera. Csak ő és a komoly tekintete.

- Senkinek nem mondhatjátok el, hogy ő az anyám...

- Oh, ez amolyan Star Warsos fordulat? - szólalt meg egy hang mögülünk, mire Beka és Zsuzs megforgatta a szemeit.

- Ez nem vicces Pepe - rakta karba a kezeit Zsuzs. - Amúgy meg hol hagytad Pudingot és Evelint?

- Puding hozza az italokat, Evelin meg késik mert a Pabló Jr. bajos kölyök. Amúgy meg Körte beszervezte Antit és Daniellát, hogy jöjjenek. Hé, az ott Geri? - mutatott egy nem messze ülő férfira.

- Ja, tudod ő az apám - szólalt meg Adri.

- Jaj, mindig elfelejtem. Biztos a sok alkohol az oka - vigyorgott a Pepe nevű alak, aki egyébként tök szimpinek tűnt.

- Mindjárt próba kölyök , te meg sehol se vagy - jött a már józan Márk hangja, ahogy odasétált, majd lepacsizott Pepével és rám nézett. - Mi történt?

- Az anyja. Totál kikészítette őt - mondta Beka.

- Szóval végül mégis megölt - mosolyodott el a férfi, mire megráztam a fejemet.

- Nem, ez annál sokkal rosszabb volt.

- Jó reggelt! - jött egy vidám hang mögülünk.

- Apa! - kiáltott fel az ikerpár.

- Ő lenne az akiről olyan sokat hallottam? - mutatott rám a férfi, mire Márk biccentett. - Úgy nézel ki mint Márk. Komolyan, ő nem valami szerelemgyereked valamelyik nőtől a sok közül?

- Ne hülyéskedj Körte, tudod, hogy nem igazán jártam senkivel azóta... - de megakadt és Körte vállon veregette.

- Nekem is hiányzik - sóhajtott gondterhelten.

- Ki hiányzik? - hallottam anyám hangját. - Nem kellett volna 17 éven keresztül ennyire aggódni értem Körte. Cikinek érzem.

- Kölyök? Te vagy az? - kérdezte hitetlenkedve.

- Élve és virulva. Meghallottam a Márk és nők szót és tudtam, hogy csak egy olyan egoista van a világon, akihez ezt lehet kötni - mire Pepe röhögni kezdett, Körte elmosolyodott, Adri meg értetlenül bambult rám, hisz nem ilyennek ismerte meg anyámat, amikor átjött hozzánk.

- Mit keresel itt Beka? - jött Pepe kérdése.

- Hé, engem hívnak Bekának! - szólalt meg felháborodottan a barátom.

- Rólam nevezted el a gyerekedet? Most megtisztelve érzem magam, de bocs srácok, dolgom van, majd megtudjátok minek vagyok itt - kacsintott (az ő múltjukat ismerőknek, inkább ez Márkcsintás volt), majd elment. Ez a nő nem lehetett az anyám.