17 év múlva...

8.fejezet

- A barátaid várnak, menj csak - szólt rám anyám, mire már nem érdekelve az egész helyzet elmentem.

- Nyilván a kutyából nem lesz szalonna, ahogy te sem változol Kölyök.

- 36 vagyok nem egy gyerek Körte - vetette oda idegesen anyám.

- Nem nőttél fel, még mindig a félelmeid irányítanak - válaszolta a férfi sóhajtva, majd a messze álló Márkra pillantott. - Nem tud róla, ugye?

- A saját érdekét szolgálom ezzel vagy szolgáltam, már mindegy.

- Szóval elmentél remeteként élni csak, hogy ne derüljön ki? Lehetetlen vagy Rebeka.

- Miért? Netán te is ki akarsz oktatni, mint anyám? - jött anyám felháborodott hangja. - Mert mondom, nem vagy az apám sem a menedzserem! - majd dühősen kiindult, míg nem beleütközött valakibe, ami miatt az illető kávéja anyámra löttyent.

- Nagyon sajnálom! - jött egy férfi bocsánatkérő hangja, ahogy az Rebeka ruháját figyelte.

- Nem, ez az én hibám! Ügyetlen voltam és nem figyeltem oda... - majd a nő felnézett és rájött; egy ismerős arccal áll szemben. - Geri? - mire a férfi elnevette magát és idegesen a tarkóját kezdte vakarni.

- Nem így terveztem, hogy valaha is viszont látlak Rebeka - mondta mosolyogva. - Úgy látszik a mai nem az én napom.

- Oh, ne is idegeskedj a kabátom miatt! - ezzel pedig le is vette a ruhadarabot. Anyámat meglepte Geri kedvessége, de hamar rájött, hogy azóta 17 év már eltelt, persze hogy benőtt a feje lágya. - Majd kimosom és tiszta lesz. Mi járatban errefele?

- A lányom tagja ennek a műsornak és elhívott, hogy megnézzem gyakorlás közben. Jól énekel, viszont szeret hamar felszívódni. Ha nem ír utólag SMS-t azt hittem volna, hogy eltűnt.

- Oh, nyilván nem könnyű vele. A tizenévesek manapság olyan vadak, bár lehet, hogy én emlékszek rosszul a sajátomra - mondta anyám, ahogy kifele sétáltak kettesben a stúdióból.

- Az biztos, és téged mi szél hozott ide?

- Balogh szél - nevette el magát Rebeka. - Van még néhány trükk a tarsolyában.

- Ah, látszik, hogy máris vágyik vissza a börtön csábító falai közé - nevetett fel a férfi anyával.

- Jó, ez hiányzott, mármint a nevetés! - szabadkozott anyám.

- Gondoltam, hogy nem az ex-pasid hiányzott, aki tönkretette az életed, de azt hiszem megyek is, a munka hív - mondta ahogy megnézte a telefonja üzeneteit.

- Hé, Geri! - szólt anyám gyorsan utána. - Az nem a te hibád és... nem akarsz majd valamikor eljönni kávézni velem? Bepótlom, ha már miattam elvesztetted.

- Persze - válaszolta kissé megilletődve a férfi. - A telefonszámom, majd írj - mondta visszalépve és anyám kezébe rakva egy névjegykártyát.

~~~

- Nos, hogy is ünnepeljünk? - csapta össze a kezeit Beka.

- Menjünk el sétálni - ajánlotta Zsolt, mire mindenki egyöntetűen megrázta a fejét.

- Menjünk Kemálhoz és együk meg az összes baklavát - mondta Zsuzs.

- És karaokezzunk!

Így hát megvolt a délutáni program: karaoke és baklava. Adri mellett ültem, aki a telefonját nyomkodta, keresve melyik számot akarja elénekeni, majd felcsillantak a szemei és tudtam, megtalálta, amit keresett.

- Készüljetek fel a kozmikus metál erejére! - fordult felém, mire elnevettem magam. Az internetnek sok mindent köszönhetünk, úgy tűnik a KOZMIKUS METÁLT is.

Welcome us with your light
Grace the morning sun
Comfort Luna
As she wanes from Terra's might

Kellemesen csalódnom kellett a KOZMIKOS METÁL nem volt olyan rossz, mint hittem. Sőt sokkal jobb volt mint az elkövetkezendő hetek Márkkal és anyámmal. Meg is mutatom mire gondoltam.

~~~

- A HALÁL FOGJA VELED ÚJRA AZT A SZAR GOTYÉS SZÁMOT ÉNEKELNI! - kiabált anyám Márkra mutatva. Utálták egymást, aminek én szívtam meg a levét. De jó nekem!

- ÉN IS EZT MONDTAM A MŰSORVEZETŐNEK! - eközben én próbáltam nyugodt maradni, miközben leültem és kibontottam a sörömet. Persze anyám ilyenkor van megálldva a világ legjobb hallásával.

- Miért sörözöl? - förmedt rám, mire elvigyorodtam. Bár észrevett, nem tud ellene tenni semmit.

- Hagyd már őt nemsokára 18 lesz.

- ÁH, SZÓVAL TE NEM TEHETSÉGEKET NEVELSZ, HANEM ALKOHOLISTÁKAT! Mit is vártam tőled Márk... - rázta meg a fejét, majd elém robogva kikapta a sörös üvegemet és lehúzta az egészet.

- Te megittad a sörömet?! Hogy tehetted ezt velem a - jó majdnem kimondtam, ami így jó lett volna, hisz minden kiderült volna, de nekem rendes gyereknek kellett lennem - jó mindenségit! MÁRK SZÓLJ AZ EXCSAJODRA, HOGY SZÁLLJON LE RÓLAM! ROSSZABB MINT AZ ANYÁM! - tereltem a szót, hogy ne vegye észre a megakadásomat. Na meg persze, hogy jót nevessek magamban. Az soha sem elmaradó dolog.

- Mit akarsz, mit csináljak vele? Kössem pórázra? - húzta fel kérdőn a szemöldökét Márk, mire anyám fejbevágta és sértődöten ennyit mondott.

- Megnyugodhatsz úgyis megyek a randimra Gerivel - majd elsuhant, mintha mi sem történt volna.

IGEN, ANYÁM RANDIZNI MENT NÁDOR GERIVEL. Ez pedig Márknál kicsapta a biztosítékot és megfogva a csuklómat anya után mentünk a randijára ami egy érdekes teóriát indított meg. Bár a mai napig nem értem hogy lehettem ilyen hülye.

Szóval ott nevetett anya az akkor még nekem csak Gergő nevű pasassal (igen, nem tudtam, hogy az Adri apja), jól elbeszélgettek míg mi messzebb rendeltünk magunknak kávét.

- Nem hiszem el, hogy visszarohant annak a rohadéknak a karjaiba - motyogta dühösen az orra alatt Márk. Meglepődve néztem fel az anyám mellett ülő férfira és abban a pillanatban (meg később is) elhittem, hogy ő az apám. Nem zavart, hogy a kirakós darabjai egyáltalán nem illettek össze. Férfi voltam, nem érdekelt a kirakózás.

- Te utálod ezt a Gergő fazont - jelentettem ki mindentudóan. - A Beka miatt. De ha utálod Bekát, miért utálod Gergőt? - kérdeztem és látni lehetett, hogy nem az eszem miatt szeret Adri.

- Mert hülye vagyok - jelentette ki Márk az asztalba nyomva a fejét amennyire csak tudta. Úgy nézett ki, mint én általában. Milyen vicces...

- Nem tűnik nekem ez a Beka olyan nagy dolognak - igen, ő csak a totál uncsi és titkolózós anyám volt.

- Pedig Beka volt minden - motyogta csüggedten.

- Azóta eltelt mennyi idő is? Elég ahhoz, hogy nem is tudom. Mondjuk felnőjj és túllépj rajta. Nézz rá - mutattam anyámra a hátam mögött. - Neki ment - hogy mennyire fogalmam sem volt arról, hogy mekkorát hazudtam - neked is fog - mosolyogtam rá. Jaj nem nekem kellene a lelkét ápolni!