17 év múlva...

11.fejezet

Amikor anyám kilépett az ajtómon, Lili nénikém közelített felé morcos arccal.

- Már megint nem mondtad el neki az igazat, ugye? - rakta karba a kezeit.

- Most jött haza! Szerinted, hogy reagálna arra, hogy valójában az történt, hogy Márk adott egy pofont, majd adni akart mégegyett, de Geri megállította, ezért behúzott neki egyet Márk, én meg dühömben a képébe ütöttem a hozzám legközelebbi dolgot? Ha megtudná, gyűlölné Márkot, amit a legkevésbé sem akarok. Lehet, hogy én nem vagyok oda ezért az egoista baromért, de ő akkor is a fiam apja. Levinek meg szüksége van rá, még ha nem is veszi észre.

- És akkor most mit teszel?

- Azt amit 17 évvel ezelőtt is tennem kellett volna. Felkeresem és beszélek vele - majd sarkon fordulva kisietett a lakásból. Anyám túl jól ismerte Márkot és tudta is hol találja meg. Csak annyit tudok, hogy nem Kemálnál volt, hanem valamilyen bárban. - Mond, hogy nem ittad még részegre magadat - állt meg a pultnál iszogató Márk mellett anyám.

- Húzz el Rebeka. Jó messzire - morogta apám az orra alatt.

- Egy üveg Whisky lesz! - kiáltotta a pultosnak anyám, ahogy felült a Márk melletti székre, észre se véve, mit mondott. A Whisky pillanatokon belül pedig anya kezei közt volt. - Miért nem lehet veled felnőtt módjára beszélni? AZ ISTEN SZERELMÉRE, NEM VAGY MÁR 18! - mondta dühösen anyám, ahogy kibontotta az italt, majd lehúzta a felét.

- Akkor mond amit akarsz, majd tűnj el - nézett el apám.

- Én sajnálom - nézett el anya a másik irányba. - Nem így terveztem. El akartam mondani, majd anyám kirakott és hirtelen egy rakat dolog ömlött a nyakamba - ekkor újra beleivott az üvegébe - kellett keresnem egy lakást, ami csak három hónap után sikerült. A számlámon lévő félretett pénzem gyorsan fogyott, de egy 18 éves, terhes nőt, egy idióta érettségivel senki sem akart felvenni. Rá kellett jönnöm, hogy a zeneiparon kívűl én csak Budai Rebeka vagyok, a lány aki még normális oktatásban sem részesült. Egész életemben egy kibaszott rózsaszín buborékban éltem amit, ha valaki megérintett én elmentem a sarokba sírni. Akkor meg kipukasztották és lenyomták a torkomon. Egy hisztis liba voltam, belátom - majd befejezte az italát.

- Hol voltál három hónapig? Miért nem mentél el apádhoz?

- Azzal próbálkoztam először. Azt mondta, hogy: Oké, hogy eljössz néhányszor, de nekünk nincs kapacitásunk egy terhes nőre. Találj ki valami mást, okos vagy te. Így történt, hogy három hónapig hajléktalan voltam. Annyira szégyelltem magam, csak anyám szavai jártak a fejemben - majd intett a csaposnak, hogy adjon neki mégegy üveg Whiskyt.

Single mom how're you doing out there?
Facing the hard life without no fear
Just see and know that you really care
'Cause any obstacle come you well prepared
And no mamma you never shed tear

Anyám csak ekkor jött rá, hogy már egy ideje a Rockabye ment a háttérben a rádióból, ami tökéletesen felvázolta min ment ő valójában keresztül.

- 'Cause you have to shed things year after year. And you give the yout love beyond compare - énekelte halkan, míg nem könnyek gyűltek a szemébe, amiket gyorsan eltörölt és inkább elkezdte inni a következő üveg Whiskyt. - Miután talpra álltam, már tudtam mit kell tennem. Erős lettem Márk. Erősebb mint bárki más. Ez pedig folyamatosan hajtot, hisz, amikor rosszra fordultak a dolgok, akkor is tudtam, hogy van rosszabb, van lejjebb. Így ahelyett, hogy végre megbeszélem volna veled a dolgokat, inkább felejteni próbáltam és újrakezdtem.

- Tönkretettem az életed...

- Inkább átformáltad. Utat mutattál és segítettél jobbá válni. Mégha nem is tudtál róla. Eső nélkül nincs szivárvány. A Happy End-ért pedig keményen meg kell dolgozni. Az élet nem egy szaros zongoradarab felvételi - mosolygott anya, miközben rám gondolt.

When she says, "Oh, love, no one's ever gonna hurt you, love."
"I'm gonna give you all of my love."
"Nobody matters like you."

- Megtennék érte bármit, csakis miatta jöttem ide, hogy kibéküljek veled, hogy találkozz vele. Ha engem gyűlölni akarsz, csak nyugodtan, de a fiamat hagyd ki belőle. Foglalkozz egyszer az életben valaki mással is magadon kívül - ezzel pedig anyám befejezte a monológját és felállva elment.

Rockabye, don't bother cry
Lift up your head, lift it up to the sky,
Rockabye, don't bother cry
Angels surround you, just dry your eye

~~~

Amikor anya hazaért, bement a vendégszobába (aka a nagyi volt szobája) és nem jött ki egészen vacsoráig. Nyúzott volt, már akkor valahogy éreztem, hogy nem sikerült ez valami jól.

- Nos... akkor hogy ment?

- Nem tudom. Márk nem volt beszédes kedvében - zárta le gyorsan a témát anya. A vacsora után pedig mindenki elment aludni.

Ezek után csak teltek a napjaim. Próbáltam dalszöveget írni, de valahogy mindig meguntam és helyette telefirkáltam a lapot. Eljártam terápiára és szép lassan újra járni tanultam. Zsuzs, Beka és Zsolt elhozták a házit, Adri pedig segített megérteni a tananyagot. Egyszer mesélte, hogy ő nyerte a Pop/Rockstar leszek!-et, de megkértem, hogy ne beszéljünk róla. Elfog a gyomorgörcs, ha arra a napra gondolok. Úgy tettem, mintha a régi lenne, de nem volt az.

- Nézd mit hoztam! - emelte fel anyám a két festékkel teli vödröt mosolyogva. - Gyere, lássunk neki.

- Kösz, hogy segítesz a szoba festésében. Ha nem segítenél még az örökkévalósággig nézhetném ezeket a rózsaszín falakat. Viszont nekem már most hányingerem van tőlük.

- Jaj, bocs hogy nő vagyok! - nevette el magát anya.

- Hát a stúdiós szereplésedig nem tudatosult bennem, hogy tényleg az lennél! - kontráztam szintén nevetve. A jókedvűnket egy csengő törte meg.

- Megyek kinyitom - majd elindult az ajtó felé, miközben én kinyitottam a festéket és belemártottam a gurigát. - De a stúdiós beszólásodért még számolunk! - kiáltotta, ahogy kinyitotta az ajtót.

- Hah, nem hinném! Én mindig mindent megúszok, hisz én vagyok Nagy Levente! - nevettem tovább észre sem véve ki jött be.

- Az egód magasabb mint a Mount Everest - jött apám ismerős hangja. - De nyugi. Nem vagy egyedül vele - mosolygott, én pedig feltápázkodtam és a leggyorsabban, ahogy tudtam, elésétáltam és hát... megöleltem.

- Hé, mond azt, hogy te vagy az apám én meg ordibálhatnám, hogy "ne!" és már kész is lenne az új Star Wars film!

- Nem tudom elhinni, hogy nem eshetett le nekem ez előbb - rázta meg a fejét Márk nevetve.

A meglepetés éjféli rész! Ez még az előzőnél is komolyabb lett, hisz ezúttal nagyrészt Bexi "szemszögéből" látjuk a dolgokat, amik ugye teljesen másak mint Leventéjé. Remélem nem bánjátok a kicsit "sötétebb" hangot, de ahogy olvashattátok, a következő részben már minden jó lesz.

Csillag-chan