17 év múlva...

9.fejezet

Miután megfoltoztam Márk lelkét anyámmal kapcsolatban, úgy éreztem minden tökéletesen ment.  Egészen addig ameddig meg nem jelentek a fanjaim, akik képeket akartak rólam csinálni. Komolyan, túl sexy vagyok.

- Bocs csajok, már foglalt vagyok - vigyorogtam rájuk, akik a csalódottság helyett inkább még jobban elolvadtak tőlem.

- De ugye szólsz nekünk ha szingli leszel? Szívesen járunk mi veled! - mosolyogtak egymásra nézve, mire Márk megfogta az étlapot és a lányok felé kezdett csapkodni.

- Sicc innen! - mire azok gyorsan elmentek én pedig megforgattam a szemeimet.

- Féltékeny vagy?

- Rád? Álmodban!

- Pedig, ha minden jól megy én leszek a nyertes, az aki te sose lehettél!

- Egy hülye díj nem ér semmit.

- Ezt mond akkor, amikor az én dalaim szólnak a rádióból.

- Olyan vagy mint Beka, ha nem rosszabb - jelentette ki, majd minden leülepedett és véget ért a beszélgetés.

~~~

A verseny vége felé közeledve a győzelem íze a számban volt, Adrival tökéletesen kiegyensúlyozott kapcsolatban voltunk és anyám is elfogadta az egészet a maga módján. Aztán jött ez...

Nem hazudtak azok az emberek akik azt mondták: magasról lehet nagyot esni. Ez, ez volt életem eddigi legrosszabb szakasza. Itt nem hiszem, hogy olyan leszek, mint szoktam, bár kitudja. Lehet a szarkazmusom bekopog néhányszor.

Szóval... ugye meséltem, hogy minden rendben volt. Aznap az esős idő miatt baleset volt az egyik útszakaszon, így a busz, amivel mentem volna az utolsó körbe a Pop/Rockszár leszek!-be nem jött. Anyám csak később indult, nekem pedig hamarabb kellett megjelenni, hogy megcsinálják a tuti csajos sminkemet! Mivel a hely azért annyira nem volt messze, elindultam sétálva. Öreg hiba. Az egyik lámpa elé érve csak azon tudtam gondolkodni mit akarok tenni, ha megnyerem a versenyt. Gondoltam közös klippet forgatok Adrival, így mindketten nyertünk. A lámpa zöldre váltott, én pedig izgatottan és vidáman indultam el. Csakhogy... soha nem értem át a zebrán.

Nem emlékszem sokra mi történt, csak a fájdalom és kiáltások maradtak meg, meg amikor rájöttem, hogy elütöttek egy kocsival, sokat repültem és valami belémállt.

Innentől csak Adri meséjével tudom kiegészíteni a történteket, mert drága naplóm olyan nagy balhét csaptak a szüleim, hogy kitiltották őket, mint látogatók a kórházból. Ahhoz pedig már kellett tenni valamit.

Tény és való, hogy elütöttek, de ebből az este 8 fele készülődő stábnak annyi tűnt fel, hogy nem vagyok itt. Márk sem örült annak, hogy nem tettem jelenésemet, mert elméletileg addigra tökre megkedvelt és nem akart csalódni bennem. Végső soron Adri felé vette az irányt.

- A kölyök nincs itt, pedig már jelenése lenne. Felhívod? Nekem nincs meg a telefonszáma - mire Adri furán nézett rá, majd aggodalmasan tárcsázta a számomat, amit fel is vettek. Igen, a telefonom épp maradt, én meg nem.

- A szívecskékből gondolva te vagy a fiú barátnője - szólt egy hang a telefonba, mire a barátnőm falfehér lett. - A mentős vagyok, a srácot elütötte egy kocsi, most visszük a sürgősségire - számolt be nyugodtan a férfi az eseményekről.

- Lassul a szívverése, el fogjuk veszteni! - kiabálta egy másik hang.

- Ha megkérhetlek egy szívességre, hívd a fiú szüleit és gyertek a kórházba - majd lerakta a telefont.

- Mi van, hol késlekedik? - nézett Adrienre türelmetlenül Márk. A barátnőm nem válaszolt, csak elvett egy esernyőt és a kijárat felé igyekezett. - Mond már mi a fene folyik itt?!

- Levit elütötte egy kocsi! - kiáltott fel, majd elindult a kórház felé, nyomában Márkkal és az ő kiáltására felfigyelő Gerivel. Közben az otthoni vezetékes számunkat tárcsázta, hogy elérje anyámat.

- Haló, itt Budai Lili beszél, miért...

- Levit elütötte egy kocsi! - kiabálta a telefonba ugyanazt a mondatot.

- Beka! Beka igyekezz! - kiáltotta a vonalban lévő keresztanyám, mire a háttérben anyám megszólalt.

- Mi van, még csak alig készültem el! - mire Adri dühösen ordítani kezdett.

- A FIADAT ELÜTÖTTE EGY AUTÓ!

És dráma, dráma, dráma! Atyaég én ezt nem akarom tovább részletezni és plusz jeleneteket kitalálni. Szóval ugorjunk oda, amikor felkeltem.
Mert mikor is ez megtörtént úgy éreztem magam, mintha elütött volna egy autó. Várjunk csak... MONDJUK ENGEM TÉNYLEG ELÜTÖTT EGY KOCSI! A cuccok rajtam idegesítően pittyegtek, ráadásul egy lélegeztető gépre is fel voltam kötve. Így vért és verejtéket nem kímélve fordítottam el a fejemet oldalra, csak hogy lássam a telefonja képernyőjét figyelő Adrit, aki erre felém fordította a fejét és meglepetten nézett rám.

- Felkeltél! - kiáltotta boldogan, mintha éppen Jézust látná feltámadni. - Gondolom azt tudod, hogy elütött egy kocsi - guggolt le az ágyam mellett és fogta meg a kezem. - Nagy erővel jött neked, métereket repültél és belédállt egy vasdarab. Elhoztak, megműtöttek, de... 3 óráig halott voltál. Itt voltak a szüleid is - majd elnevette magát. - Igen, apád is! Istenem, annyira hülye voltam, hogy nem esett le! Szóval a szüleid magukhoz híven balhéztak. Anyád összetört apád arcán egy üveget, és össze kellett ölteni a sebét. Ezek után kitiltották őket a kórházból, így én járok hozzád - mire mosolyogni akartam azon, hogy már megint ilyen abszurd dolgok történnek a közelemben, de még az is fájt.

- Vicces - próbáltam beszélni, de kiderült, hogy az még a nevetésnél is jobban fáj. Átkozott szénalapú test! Majd eszembe jutott, hogy akkor így Adri tudja ki az apám. Nem szalaszthattam el a lehetőséget. - Ki apa? - jézusom a beszédkésségeim visszatértek az oviba.

- Tényleg meg akarod tudni most? Alig keltél fel, ez pedig lelkileg nagyon megrázó lesz! - mire erőtlenül biccentettem. - Jó, akkor készülj fel - szorította meg a kezem. - Márk az. IGEN AZ A MÁRK. Ez nem tudom, hogy most vicces vagy szomorú. Neked biztos vicces, mert mindenen tudsz röhögni. Sosem csípted őt igazán, erre meg kiderül, hogy ő az apád. Tiszta SW fordulat.

- Itt pokol? - kédeztem mire Adri felnevetett.

- Jaj Istenem, hogy is tudtam kibírni nélküled ezt a két hónapot.

- MI??? - Az volt az én 'MI A JÓ ISTEN?' jelenetem, hisz KÉT HÓNAPIG KÓMÁBAN VOLTAM! OH BOI, MÁR AKKOR TUDTAM, HOGY NAGY SZARBAN VAGYOK!

Bocs a sok késésért (már megint)! Először két külön fejezetre akartam ezt bontani, de a nyáron nem jött hozzá az ihlet, így gondoltam akkor most kirakom az egészet egybe.
Jött a dráma a Levi sajátos módján és még nem fejeződött be. Tudjátok milyen Beka és Márk. Imádják a drámát XD.

Legyen további szép napotok!
Csillag-chan