17 év múlva...

12.fejezet

- Nos, akkor folytassuk a falfestést - szedtem össze magamat, anyára nézve, majd visszabicegve bekapcsoltam a rádiót.

I can still recall
Our last summer
I can still see it all
Walks along the Seine
Laughing in the rain
Our last summer
Memories that remain

Eközben már anya visszatért az oldalamra és elkezdte ő is festeni a falat. Márk is hasznossá tette magát és a másik oldalamon tette ugyanezt. Mindenketten mélyen gondolkoztak és észre sem vették milyen kínos "csönd" honolt. Így azt tettem, amit minden férfi a helyemben. Elmentem a konyhába kajáért.

I was so happy we had met
It was the age of no regret

- Miután dobtál, a nyár végén kerestelek, hiába. Antiék nem tudtak semmit rólad, anyáddal nem lehetett találkozni. Körte meg csak foszlányokat tudott, de a titoktartási szerződés miatt (ami addig nem is létezett) nem árulhatott el semmit. Szar volt akkor. Folyamatosan le voltam hangolva és semmihez sem volt kedvem. Se bulik, se csajok, se zene és még a mentor cuccot is elpasszoltam. Ezért a szüleim elvittek egy pszichológushoz, aki cakkon pakk kijelentette, hogy depressziós vagyok. ÉN, NAGY MÁRK! Gyógyszert akart felírni, de azt mondtam neki, hogy "köszönöm szépen, megoldom magamnak".

- Hogy lábaltál ki? - kérdezte anya, mire apám meglepetten nézett rá. A régi Rebeka viccet csinált volna ebből, hogy megsértése Márk egóját, vagy hogy csipkelődjön vele. Ám ez a Beka a legnagyobb komolysággal nézett vissza rá, aggodalommal a szemeiben.

But underneath
We had a fear of flying
Of growing old
A fear of slowly dying

- Idő. Az idő minden sebet begyógyít.

- Ja. Azt hiszem, igen.

I can still recall
Our last summer
I still see it all

- Ez a szám nem jó. A Balatonon voltunk és nem Párizsban!

- HOGY LEHET VALAKI OLYAN EGOISTA, HOGY AZT HISZI NEKI ÍRJÁK A DALOKAT?! - akadt ki anyám, megforgatva a szemeit.

In the tour bus
Round the Balaton just us

Our last summer
Walking hand in hand

Sanyi, we're going to the Tesco!
Our last summer
And never metion the fiasco

- Elmegy, de totál berozsdásodtál - rázta meg a fejét apám röhögve.

- Mi??? A ZENEÍRÁSI KÉSSÉGEIM TÖKÉLETESEK! Még akkor is, ha a titkárnői állásom miatt nem jutott rá időm, hogy gyakoroljam.

- Titkárnő lettél? - nézett rá apám. - Azok után ami történt?

- Miért mit... ah... - majd anya lehajotta a fejét, ami miatt már megint sötét lett a hangulat. - Ja, igen. De csak addig amíg nem kaptam meg ezt az állást, ami alig egy év volt.

- Szóval egy éven keresztül sztriptízeltél?

- Tudom, nem vagyok valami büszke rá, de kellett a pénz, hogy etessem a gyerekem és hogy fizessem a tanfolyamot, ami ahhoz kell, hogy jobb munkám legyen, amivel még jobb életet teremtsek a gyerekemnek.

- Kár, pedig megnéztelek volna - mire anyám nyakoncsapta apámat.

- Te egy seggfej vagy - jelentette ki.

- De te szereted ezt a seggfejt - mutatott magára Márk.

- Ez olyan deja wu - nézett anya apa arcára.

- Szerintem a seggfej helyett a szemetet használtad - mosolygott rá Márk.

- Megcsókolhatlak? - kérdezte anya.

IGEN, ezt nem én találtam ki, anyám mondta ki kerek perec! Nem hazudok, becsszó!

- Mondhatok nemet? - vonta össze a szemöldökeit Márk.

- Nem.

Amikor beléptem a szobámban akkor épp a török hódóltság hosszúságú csókolózásukat szakítottam meg.

- Szóval, ha ti együtt vagytok az vagy balhészagú, vagy korhatáros. Ugye nem az ágyamon akartatok szexelni? - őszinteségem még a szüleimet is kiakasztották.

- A nyáron Bad Eisenkappel-be megyünk nyaralni - mondta anya, csak hogy valamivel elterelje a figyelmét arról, amit mondtam.

- Badmiafaszom? Ugye nem megint az isten háta mögé viszel? Mert ha igen, apát is dobom a csomagtartóba.

- Az anyósülés is megteszi! - emelte fel Márk védekezően a kezeit.

- Sőt, hozhatod Adrit is! - mosolygott még mindig kínosan érezve magát.

- MAGA MEGÁTKOZOTT A HÁROMNEGYED ÓRÁS KÉSÉSSEL! - jött be ordibálva az emlegetett szamár a lakásba.

- Hogy vagy édesem? - vigyorogtam rá.

- DÖGÖLJÖN MEG MINDENKI EZEN A VILÁGON! KOMOLYAN, MINDENKI EGY IDIÓTA!

- Mi történt? - néztem rá. Nem aggódtam Adri miatt. Már ismertem.

- MEGÖLTÉK A KEDVENC KARAKTEREM! ÁLMAIM FÉRFIJÁT!

- HÉ, NEM ÉN VAGYOK ÁLMAID FÉRFIJA?

- HÁT MOSTMÁR IGEN!

- El nem hiszem, hogy egy Nagy és egy Nádor egy pár. Ez egyszerűen lehetetlen - jelentette ki Márk.

- Annak örülök, mert akkor így mi foglalhatjuk el az ágyat anyuék helyett - mondtam mire anya a fejemhez vágta az üres festékes vödröt.

- Hogy lehetsz ilyen idióta? Istenemre mondom, hogy rosszabb vagy mint az apád!

- Én is itt vagyok!

- Már nem sokáig! - jelentette ki anyám, majd kirángatta Márkot a lakásból. - Elmentünk randizni, mint a normális emberek! - ezek után meg random leléptek.

- Hát ez gyors volt - nevettem miközben Adri összeszedte magát. - Ha nem állítom meg őket tuti hogy az ágyamon szexelnek.

- Valaki a szexről beszélt? - lépett be Zsuzs, Bekivel a nyomában. - Bocs, nyitva volt az ajtó.

- Ah, semmiség - legyintettem. - Anyám és apám szerelme "fellángolt".

- Az nem semmi! Apa mesélte ezt a szeret-nem szeret dolgot köztük.

- Az jó, mert most elmesélheted nekem - léptem Zsuzshoz közelebb.

- Hé, Zsolt! Majd meséled a Tomis részeket?

- Persze. De csak azért mert minden a sétával végződik.

Így történt, hogy végre felzárkóztam anya Késtél, Hullócsillag, Illúzió, Nélküled és Valahol korszakával. Istenemre mondom, én behaltam a szüleimen. Palacsinák, London meg a Tesco. Én ezt nem bírom tovább.

- Ezek az emberek elmebetegek.

- Mi is így gondoljuk - bólogatott mindenki nevetve.

- Én csak azt sajnálom, hogy nem lehettem ott - mondta Beka, majd... - várjunk csak... én ott voltam a Balatoni balhénál, ahogy te is Zsuzs!

- Jó, de hát még nem voltunk megszületve! Az nem ér!

- Jóisten majdnem elfelejtettem! - kiáltott fel Adrien hirtelen, mire mindenki elcsendesett, majd ő a táskájában kezdett kutakodni. - Ezt neked hoztam - nyomta a kezeim közé a naplót, amibe jelen pillanat is írok. Hm... azt hiszem nemsokára a történetet végéhez érek...

Úgy érzem, hogy a történetet nemsokára lezárom, hisz már a főcél (aka hogy kiderüljön Márk Levi apja) teljesült. Még azért lesz néhány érdekes rész (például Márk elviszi Levit a szüleihez, akik nem tudják még, hogy ő a fia).

De ha van amit még szívesen látnátok, szóljatok nyugodtan!
Csillag-chan