Regulus Black és nap, mikor...

... Sirius először szegte meg az ígéretét

1971. 09. 02.

Regulus lassan kinyitotta a szemét. Hiányzott valami. Aztán rájött. Sirius elment a Roxfortba. Tudta, egy évig nem fog senki ráugrani, hogy- igen későn- felébressze. Sosem vallotta volna be, de hiányzott neki Sirius. Hiányzott neki az a nagy súly, ami reggelenként ránehezedik, ő morog, Sirius kirángatja az ágyból. Amióta Regulus az eszét tudta, mindig így volt, de most... Sirius nem volt sehol, a reggeli ébresztéseknek pedig nyomuk sem volt. Regulus lassan felült és a tükörhöz sétált. Nagyot sóhajtott, mikor meglátta a kócos, össze-vissza álló, kissé már hosszú haját-ami a hosszúságot illeti, így akarta hagyni. Siriusnak még mindig hosszabb volt, de még így hasonlított legjobban Sirius-ra, amit Merlinre, mennyire iszonyatosan akart!-, vörös, felduzzadt szemeit, sápadt arcát és a nagy karikákat a szemei alatt. Bement a fürdőjébe és jéghideg vízzel arcot mosott, ujjaival átfésülte a haját, majd kiment és felvette a talárját. Lement a lépcsőn és egyenesen az étkezőbe sietett. Már a kilincsre tette a kezét, mikor meghallotta anyja fülsüketítő visítását.
-ORION! AZONNAL GYERE! CISSY ÍRT ÉS SIRIUS A GRIFFENDÉLBE KERÜLT! HOGYAN MERÉSZELI?! ILYEN SZÉGYENT A CSALÁDRA! AZONNAL EL KELL INTÉZNÜNK, HOGY A MARDEKÁRBA KERÜLJÖN!- Regulus csak állt a kilincsre tett kézzel. Nem tudta felfogni, hogy Sirius a griffendélbe került. Ez volt az álmában! Sirius griffendélesekkel lép le és elfelejti majd őt. Hallotta, hogy valami cseppen. Lenézett a padlóra és megláttott három könnycseppet. Gyorsan megtörölte az arcát és megfordult.
-Regulus! Hol van Regulus?!-sikoltozott az anyja.
-Lehet beteg, tegnap elég rosszul nézett ki. Regulus!-kiabált Orion is, Regulus pedig egy perc várakozás után belépett a szüleihez.
-Jó reggelt, anyám, apám!- köszöntötte őket illedelmesen, de azok csak bólintottak.
-Melyik házba akarsz kerülni, Regulus?- apja hangjában megtalálta a választ.
-A mardekárba persze, mint az összes Black, apám.- hangja bizonytalan volt, a szülei csak újra bólintottak.
-Menj a szobádba, Sipor majd felviszi a reggelid.-parancsolta az anyja, Regulus nagyot bólintott, majd szinte kiiszkolt a szobából. Nem jutott messzire, már hallotta anyja ordítását;
- HARMADIK SIRIUS ORION BLACK! HOGY MERÉSZELSZ ILYEN SZÉGYENT HOZNI A CSALÁDUNKRA?! TE KIS HÁLÁTLAN VÉRÁRULÓ FÉREG! NAGYON GYORSAN INTÉZD EL, HOGY ÁTKERÜLJ A MARDEKÁRBA, AHOGYAN A CSALÁDOD ÖSSZES TÖBBI TAGJA! HA NEM, NE HIDD, HOGY KÖNNYEN MEGÚSZOD! NEHOGY SZÓBA ÁLLJ VÉRÁRULÓKKAL VAGY FÉLVÉREKKEL! A SÁRVÉRÜEKRE PILLANTÁST SE PAZAROLJ! EKKORA SZÉGYENT!
Regulus megtorpant. Nem hagyhatta, hogy anyja elküldje a rivallót! Walburga kirontott az étkezőből és a lépcső felé sietett. Regulus utána szaladt a lépcsőre, megfogta anyja karját, aki csak ellökte.
-Ne állj az utamba, fiú!- rikácsolta Walburga és nagyot lökött Reguluson. Regulus hátra esett és a lépcsőfordulóig gurult. Érezte a forró vért szivárogni a haja alól és a bal alkarjából. Nem szólt egy szót se, csak könnyekkel a szemében felállt és a konyháig botorkált.
-Sipor.- suttogta erőtlenül az üres szobába érve, mire a manó azonnal ott termett.
-Mit kíván Regulus gazdám! Oh! Mi történt gazdámmal?- lépett közelebb a manó. Regulus látta az öreg Sipor szemében az aggódást. Mindig kedvelte a manót és sajnálta, hogy a szülei úgy bántak vele, mint a kosszal a cipőjük talpán. Ő maga-persze soha nem valotta volna be, de- szerette az öreg házimanójukat.
-Gyógyíts meg, Sipor.- ült le a földre már átázott talárral Regulus a házimanó pedig azonnal mögé sietett. Sipor gyorsan beforrasztotta a sebet Regulus fején és karján, majd eltűntette a vért is. Regulus sokkal jobb színben állt fel a hideg kőpadlóról és felszaladt a szobájába,  ezúttal mágia nélkül csapta be az ajtót.
Mérges volt Narcissa-ra, amiért árulkodott. Mérges volt az anyjára, amiért meg fogja bűntetni Sirius-t. Mérges volt az apjára, amiért nem avatkozik bele. Mérges volt Dumbledore-ra, amiért Siriusnak a Roxfortba kellett mennie. Mérges volt Andromeda-ra, amiért nem beszélte le Cissy-t a levélről. De legfőképpen Siriusra volt mérges, amiért elment és elfelejti majd. Nem akarta, de mégis, elárulva érezte magát. Lassan ellopakodott Sirius szobájáig és becsukta maga mögött a fiú ajtaját. Sirius szobája túl üres és kihalt volt. Pedig a fiú csak egy napja ment el, mégis, a szoba már nem nyújtotta azt a nyugalmat és biztonságot, mikor a nagyobb Black még itt lakott. Nekidőlt az ajtónak és lassan lecsúszott a földre. Térdeire tette állát és csak bámulta a szobát. Így telt el egy fél óra, majd Regulus hirtelen felállt, Sirius asztalához ment, kivett egy pennát, pergament és tintát a fiókból, majd körmölni kezdett.

Kedves Sirius!

Remélem jól beilleszkedtél a griffendélbe és máris vannak barátaid. Itthon a feje tetejére fordult minden. Anya küldött egy rivallót, amit mire ezt olvasod, már biztos megkaptál. Nagyon unalmas nélküled és nagyon hiányzol.-Regulus nem akarta ezt bevallani, gyorsan átsatírozta az "és nagyon hiányzol"-t. - Nem hülyéskedik senki és anyáéknak sincs kivel ordibálni. Te tanítottad a szarkazmust, hát használom. Egyre jobban megy!

Mit csinálsz ott? Milyenek az órák? Jó fejek a barátaid? Finom a kaja? Írd meg, mert mindenre kíváncsi vagyok.

Ölel, öcséd, Reg!

Ui: Azt mondtad, minden nap írsz majd, mégis, Cissy levele már megérkezett.

Gyorsan összehajtotta a levelet és berakta egy borítékba, majd füttyentett egyet, a saját baglya repült hozzá. Titkon Siriusnak nevezte el, de ez csak az ő titka volt. A szülei nem nevezték el a baglyokat, hisz' azok a szemükben csak leveleket hordozó hitvány állatok voltak, de Regulus nagyon szerette a saját példányát. A borítékra ráírta Sirius nevét, majd pár simogatás után útjára engedte a madarát. Regulus csendben nézte, ahogy Sirius eltűnik a felhők között.

Regulus minden nap kinyitotta az ablakot, hogy Sirius gyöngybaglya berepülhessen, de az állat egyszer sem látogatta meg a tíz éves fiúcska szobáját. Egy hét után Regulus újabb levelet írt, amikben csak annyi áll;

Drága Sirius!

Tudom, nehéz minden egyes nap írni, ezáltal pedig visszaveszem a napokat hetekre.

Ölel, Reg

Egy hónap után pedig ezt küldte el Siriusnak;

Drága Sirius!

Nem kaptam egy levelet sem. Kérlek írj!

Válaszodra várva, Regulus

Egy héttel karácsony után pedig csak ezt a pár sort vitte a gyöngybagoly a griffendél asztalához;

Boldog karácsonyt, Sirius!

Az ajándékod nem tudom elküldeni (a bagoly nem tudná elvinni), de remélem tetszik majd!
Milyen volt a karácsony?

Én csak annyit kérek tőled karácsonyra, hogy írj valamit! Állj szóba velem!

Hiányzol!-Regulus újra áthúzta a szócskát, annyira, hogy senki sem lett volna képes elolvasni, mit írt a kisebbik Black fiú.-

Ölel, Regulus

Fél év elteltével pedig már csak ezt a pár szót körmölte le;

Sirius! Haragszol rám? Kérlek szépen, írj valamit!

Hiányzol!- most először nem satírozta át a szócskát. Reménykedett, Sirius talán így majd válaszol. Milyen naív gondolatok is voltak ezek.-

Reg

Regulus egy évig nem kapott választ arra, milyen volt a kaja, jó fejek-e Sirius barátai, vagy milyenek az órák. De arra sem, milyen volt a karácsony.

Pedig, Sirius megígérte. Megígérte, hogy nem felejti majd el és minden nap írni fog.
Regulus egy év után szinte biztos volt benne, hogy Sirius mindkettőt megtette.