Regulus Black és nap, mikor...

... hazudott Siriusnak, mert úgy nem fájt (annyira)

1978. 04. 18.

Regulus Black egymagában sétált a folyosón, könyveivel kezében próbálta kitalálni, milyen órájuk lesz éppen, hiszen egész nap elkalandozott. Pontosabban azon gondolkodott, hogy miért nem elég jó. És Potter miért az. Elméjében megint lejátszódott a jelenet, ami már egy egész napja nem hagyta őt koncentrálni.

Sirius újra a telített folyosón állt, hátát egy falnak döntve, majd elkiáltotta magát:
-Hé, tesó!

És Regulusban egy régi, de mégis ismerős érzés bújkált. A remény, hogy Sirius-szal jó kapcsolatuk lesz. Örömmel telve odakapta a fejét, de bátyja nem őt nézte, hanem James Potternek intett egyet, hogy menjen oda hozzá. A fiú odalépett és a két hetedikes röhögni kezdett valamin. Nem is vették észre őt és ez jobban fájt, mint az, ha anyja egy egész házat vágott volna hozzá.

Nekiütközött valakinek és felemelve fejét meglátta testvére ismerős arcát.

-Szia, Reg!- vigyorodott el kínosan a fiú, de aztán egy igazi mosoly is kiült ajkaira. -Hogy van az én öcsikém? Figyelj, látom, hogy mostanában sok időt töltesz Pipogyival, és-

-Ne hívj az öcsikédnek!- bámulta makacsul a földet Regulus és a világ összes aranyáért sem nézett volna fel.

-Dehát- Regulusnak nem kellett látnia, hogy tudja, Sirius megzavarodva összehúzza szemöldökeit.- Miért is nem?

-Mert te már Potter vagy, nem igaz? Nem vagyok az öcséd, nincs semmi közünk egymáshoz!- nézett a fiú szemébe, akinek pupillája összeszűkült.- Miért nem örülsz?! Ez az, amit mindig akartál, nem igaz? Elhatárolni magad a családtól. Hát sikerült! Boldognak kéne lenned, teljesült az álmod, Sirius!

-Még... még sosem hívtál Siriusnak.- lepődött meg a fiú, de Reg csak megvonta a vállát.

-Hát, mivel nincs közöd hozzám, ahogy szeretted volna, nem kell becézzelek.

-Ez nem így működik, Reg!

-Te csak ne hívj Reg-nek! Elérted, amire mindig vágytál, nem vagyunk többé a családod! Legyél boldog!- mondta felemelve a hangját.

-Akkor sem így működik!- ellenkezett a fiú, aki mostantól nem volt többé a bátyja.

-Miért is nem?! Te is választhattál magadnak egy testvért, akkor én is megtehetem! Neked ott van Potter, én pedig Perselust választom!- Regulus persze sosem választott volna bárki mást, mint Siriust, de úgy érezte, ezt már nem fogja kimondani. A griffendéles fájdalmasan csalódott arckifejezése egy utolsó ütés volt Regulusnak. Elrohant a hetedikes mellett és valahol mélyen könyörgött, hogy Sirius mondjon valamit. Azt, hogy nem engedi neki ezt, vagy azt, hogy csalódott benne. Bármit, csak el tudja mondani, hogy ő nem is gondolta komolyan! De a vörös nyakkendős csendben maradt, nem mondott egy árva szót sem, pedig, ha mondott volna valamit, bármit, Regulus zokogva omlott volna össze és megbocsájtott volna neki mindent, könyörgött volna, hogy mentse meg, mert lassan elnyeli a sötétség, megkérte volna Siriust, hogy ő is lakhasson Potternél nyáron, csak vigyék el és mentsék ki abból a mély, sötét lyukból, amit anyja csak ás, és ás, ő pedig a peremen lóg, de a keze fárad és be fog esni. De Sirius hallgatott, ő pedig sosem mondta ki egyikét sem ezeknek a dolgoknak, csak hátatfordított és annyit suttogott-, inkább magának, mint Siriusnak-, hogy;

-Hazudtam. Sajnálom, Siri... Leestem a lyukba.

□□□

Elnézést, ha megsirattam valakit!
Igyatok vizet, ne száradjatok ki, légyszi!Felelősséget nem vállalok!