Regulus Black és nap, mikor...

... először töltötte a karácsonyt Sirius nélkül

1971. 12. 25.

Regulus lassan kelt ki az ágyból, kinyitotta az ablakát-Olyan megszokás szerűség volt már ez, de valójában az tartotta benne a reményt. Az a nyitott ablak.- és a tükörhöz sétált. Haja kócos, szemei még kissé vörösek voltak az esti sírás miatt. Regulus rengeteget sírt, mióta Sirius elment a Roxfortba. Ujjaival átfésülte a haját, majd bement a saját fürdőjébe-,ami egy ideig Siriussal a közös fürdőszobájuk volt- és jéghideg vízzel megmosta az arcát. Szemeivel nem nagyon tudott mit csinálni, csak sokszor átmosni őket, amitől a pirosság kicsit javult. Felvette a legcsicsásabb dísztalárt, amit valaha látott és kisétált a szobájából. Még kissé álmos volt, így Sirius szobája felé fordult és bekopogott, majd azonnal benyitott.
-Boldog karácsonyt, Siri!- keze még a kilincsen volt, mikor megtorpant és meglátta az üres szobát. Csak ekkor jött rá, hogy Sirius nem jött haza a szünetre és most a testvére nélkül kell majd töltenie a karácsonyt. A sírás határán kiment, halkan becsukta az ajtót, majd lebattyogott a lépcsőn, ügyelve arra, hogy ne csapjon nagy zajt. Bement az étkezőbe, ahol a szülei néma csendben reggeliztek.
-Boldog karácsonyt és jó reggelt, anyám, apám!- köszönt illedelmesen, majd elfoglalta a helyét a hatalmas asztalnál. Sipor egy nagy, aranyszélű és mintázatú-Regulus szerint ízléstelenül túldíszített- tányért rakott elé, majd a jó öreg arany kanalat, villát és kést és persze a legrondább szalvétát, amit el tudott képzelni. Regulus szétnézett az asztalon. Lágytojás, főttojás, tükörtojás, rántotta, a legjobb minőségű sonkák és sajtok felszeletelve, rengeteg zöldség, pici sültkolbászok, virsli, pirítós, friss kifli, zsemle és kakóscsiga, meg túrós batyu, egy kis túlárazott vaj társaságában, mind kisebb tálakon. Regulus elvett egy pirítóst, megkente vajjal és enni kezdett.
-Regulus! Nehogy mégegyszer megfogd a kezeddel azt a kenyeret!- szólt rá Walburga, Regulus pedig elővette a villát és a kést.
-Bocsánat, anyám.- suttogta és a szemben lévő üres széket kezdte bámulni. Már hozzászokott, hogy Sirius nem ül vele szemben, nem vág hülyébbnél hülyébb arcokat és nem próbálja mindig jó kedvre deríteni. Bekapta az utolsó falatot is, majd lerakta az evőeszközöket.
-Menj fel a szobádba és kezdj magaddal valamit! Sipor majd segít!-Regulus bólintott, felállt, majd hang nélkül betolta a széket és kisétált a konyhából. Felment a szobájába és újra a tükör elé állt.
-Sipor!- szóltalt meg, majd mosolyogva nézte, ahogy a házimanó megjelenik.
-Mit kíván Regulus gazdám?- hajolt meg illedelmesen a manó, Regulus pedig gyorsan felnyomta a kis lény vállait.
-Először azt, hogy ne hívj gazdám-nak. Másodszor, karácsony van és itt lesznek Medáék. Ezért meg fel kell öltözni, meg ilyenek.- forgatta meg a szemét és egy boldog grimaszhoz hasonlítható kifejezés jelent meg az arcán Meda neve említésére.
-Igenis, Regulus gaz- a manó nem fejezte be, majd megfordult és a szekrényhez ment, amiből kivett egy szinte feketének mondható, sötétzöld dísztalárt. Szélei arany hímzés, a két gomb arany. Annyira nem is volt szörnyű. Regulus belebújt az új szerelésébe, amit már sokkal jobban szeretett. Sipor egy fésűvel a kezében közeledett felé, de ő csak megrázta a fejét.
-Hagyd a hajam. Tetszik így.- ennyi magyarázattal kivette házimanójuk kezéből a fésűt és az ágyra dobta.- Tudsz csinálni valamit a szememmel?
-Sipor tud, de Regulusnak nem tetszene. Van púder. Az elfedi.
-Igen, ezt semmiképp sem! Köszi, Sipor! Ezt a cipőt vegyem fel?- mutatott az aranyhímzéses, fekete cipőre Regulus, amit a manó elétett. Sipor bólintott, Regulus pedig belebújt a cipőjébe, utoljára megigazította a nadrágját és dísztalárját, majd felvéve legjobb műmosolyát kilépett a szobájából.
-Regulus! A nyakkendő! Éppen csak egy nagyon picit fog látszani, de fel kell raknia!- szaladt utána Sipor egy zöld nyakkendőt szorongatva. Regulust túlságosan a mardekáros nyakkendőre emlékeztette, amit Meda mutatott neki és Siriusnak. Elvette a manótól és feltette; majd megvárta; amíg Sipor elmegy. Berohant Sirius szobájába és előhúzta a fiókból Sirius egyik legféltettebb kincsét. Egy becsempészett, az Abszol úton vásárolt, griffendéles nyakkendőt. Regulus gondosan feltette, ügyelve arra, nehogy kilátszódjon, majd lesietett a lépcsőn. Unokatestvéreit épp a hallban találta. Odarohant a barna és szőke hajú lányokhoz és átölelete őket.
-Szia, öcsi!- köszönt vidáman Meda, majd egy kedves mosolyt küldött felé.
-Meda, Cissy! Bella miért nincs itt?- kérdezősködött tovább, mire megérezte vállán anyja szorítását.
-Ők nem Meda és Cissy, hanem Andromeda és Narcissa. Te pedig nem öcsi, hanem Regulus.- szólt élesen anyja, majd hátatfordítva nekik, elhagyta a szobát.
-Na, mit kaptál?- fogta meg huga és az ő kezét Andromeda és a nappali felé vezette őket.
-Még nem tudom. Nem nyitottam ki egyet sem.- Regulus hozzá sem nyúlt az ajándékokhoz. Tudta, butaság, de abban reménykedett, Sirius egyszer csak beállít és azt mondja, lekéste a vonatot és akkor majd együtt bontják ki az ajándékokat. De naív gondolatok voltak ezek és ezt Regulus nagyon jól tudta. De nem vitte rá a lélek, hogy akár hozzányúljon a temérdek csomag egyikéhez is.
-Nem nyitottad ki az ajándékaidat?- ámult el Narcissa, majd a fenyőfa alatti kis, kerek szőnyegre huppant.- ez a tiéd! Ez is! Meg ez! És ez is!
-Regulus, gyere, kibontjuk őket együtt, jó?- mosolygott rá Andromeda, Regulus pedig nyelt egyet és bólintott. Leült Narcissa mellé, aki szelektálta az ajándékokat. Elvett egyet és kibontotta. Alphard bácsikájuktól volt. A csomagban rengeteg csokibéka között egy könyvecske hevert, borítóján egy trágyagránáttal. Regulus érdeklődve kinyitotta és rájött, bácsikája legnagyobb csínyei vannak beleírva. Elvigyorodott, de egy cseppet meglepődött. Mindig is Sirius volt a bajkeverő kettejük közül. Lehet, Alphard bácsi bátyja irányába akarta terelni? Meglehet. Visszatette a szép zacskóban a naplószerűséget, majd egy újabb-, most egyértelműen egy könyvért- nyúlt. Letépte a csomagalópapírt és szinte undorodva nézte a könyvet.

Hogyan legyél a legjobb! Tanulási tanácsok.

De hiszen még fel sem vették a Roxfortba! Valójában sokat gondolkozott, milyen lenne, ha nem kapna levelet. Valószínű kitagadnák, de Sirius nem lenne mérges rá, amiért nem abba a házba kerülne, mint bátyja. Letette maga mellé a könyvet és mégegy csomagért nyújtózkodott.

Fél óra múlva a hármas boldogan nevetgélve állt fel a szőnyegről. Regulus egészen boldog volt, de... Sirius nem küldött neki semmit. Még egy levelet sem. Három hónapja azt se tudta, mi van Siriussal. Már egészen megszokta, de ő saját maga polírozta, javítgatta, rendbeszedte Sirius seprűjét, ami még a nyár végén súlyos sérülést szenvedett. Sirius leesett róla, a seprű pedig nekicsapódott egy fának. Regulus tudta, bátyja imádta a seprűt. Ez bebizonyosodott, mikor megtalálta Sirius ágya alatt a szinte használhatatlan eszközt.
-Gyere, Reg! Van palacsinta!- rohant be Cissy, akiről Regulus észre sem vette, hogy előreszaladt. Elvigyorodott és Medát maga után húzva berohant a konyhába. Ott Lucius, Rabastan és  Bellatrix vártak. Regulus leült a helyére és megevett egy palacsintát, majd az úgy nevezett családjára nézett. Meda és Cissy a nappaliban játszottak, de rajtuk kívül ott volt a "családja". Orion, Walburga, Cygnus, Druella, Bellatrix, Lucius és Rabastan. Aztán rájött, hogy Sirius nélkül nem is akar karácsonyt.

Fél nappal később Regulus megfogadta, nem fog ünnepelni és visszacsomagolta az összes ajándékot, amit kapott. Csak egynek volt túl nagy a kísértése. Alphard bácsikája csíny-naplójának, amit minden éjjel elbűvölve olvasott újra. Kissé hasonlítottak arra, mikor Sirius mesélt neki történeteket.

Az iskolai év végén boldogan rohant át Siriushoz, csak azért, hogy rájöjjön, Sirius kulcsra zárta az ajtót.
-Siri! Kérlek gyere ki! Megvártalak a karácsonnyal, mert azt akartam, hogy együtt bontsuk ki a csomagokat és te meg én újra együtt szórakozzunk. Most nyár van és minden ajándékot visszacsomagoltam. Tudom, nem ugyan az, de- halk szuszogást hallott. Sirius elaludt és meg sem hallotta, amiket mondott. Visszarohant a szobájába és életében először kulcsra zárta az ajtót. Nem akarta, hogy Sirius-ha egyáltalán foglalkozik is vele egyáltalán- bejöjjön és meglássa ilyen elesettnek, ennyire összetörtnek és csalódottnak. Ráugrott az ágyára és aznap éjjel sem tudott aludni a könnyektől.