Csak egy táncos...?(Park Jimin ff.)

10. fejezet; testőrként

Egy apró fehér szobában ébredtem, ami az idők alatt itt-ott szürkévé vált. Ismét egy székhez voltam kötözve, de ez fémszék volt. Nagyot sóhajtva kezdtem el feltérképezni a szobát. Semmi se volt benne, csak én, és a szék.

-Basszátok meg, ez így rohadt kényelmetlen!-ordítottam. Legszívesebben kitéptem volna Jaeho szemgolyóit, majd egyet a szájába, egyet pedig a seggébe dugtam volna, csak hogy érezze a törődést!

-Oh hát felébredtél édes?-lépett be az ajtón az az álnok gazember.

-Tudod, magyarban van egy kifejezés a ,,gazember". Egy ember, aki gaz vagy valami ilyesmi...tudod, a gaz káros, és a kertész kitépi tövestül. Nos, te egy gazember vagy, és tövestül fogom kitépni a nyelvedet!-néztem végig a szemeibe. Ekkor elő lépett mögüle két férfi, akik felraktak egy elcseszett gördeszkára hasonlító falapra alján kerekekkel, és el kezdtek tolni. Végig gördültem egy folyosón, majd be egy másik szobába. Ez jóval nagyobb volt, és volt már itt rajtam kívül még valaki.

-Namjoon?-kérdeztem, mire felkapta a fejét.

-Ivett!-nézett rám, és sebekkel teli arcán egy kisebb mosolyt fedeztem fel. Leraktak a földre, és szembe fordítottak Nam-mal.

-Mondtam, hogy vigyázzatok magatokra! A többiek is itt vannak?-kérdeztem.

-Nem tudom...

-Nos, ha nem haragszol meg drágám, én itt hagylak egy kicsit cseverészni!-nevetett Jaeho, majd elém lépett, és megcsókolt, mire lefejeltem.

-Kurvára nem tetszel, nem tudom, mikor fogod felfogni!-mondtam, mire ő visszanyerte egyensúlyát.

-Tudom jól! De olyan jó érzés húzni az agyadat!-nevetett, majd kisétált a két manussal együtt, és kulcsra zárta az ajtót. Felfedeztem, hogy csak a kezeim vannak hozzákötve a székhez, ráadásul a szék karfájának az alja éles volt...körbe néztem, és megláttam egy kamerát, de nem volt bekapcsolva. Elkezdtem reszelni a köteleket a karomon.

-Mit csinálsz Ivett?-kérdezte Nam suttogva.

-Megmentelek, és kitépem a nyelvét annak a seggfejnek!-feleltem, mire a cérna vékony kötél bal kezemen már el is szakadt. Hamarosan a jobbon is, majd siettem Nam kötelét is kioldozni. Ez is egészen hamar sikerült.

-Tudsz járni?-kérdeztem, mire helyeslően bólintott.

-Akkor jó, de maradj itt így! Ha visszajönnek, nem veszik észre, hogy eloldoztalak, oké?-kérdeztem, mire ismét bólintott. Elkezdtem rugdosni az ajtót, majd mikor léptek zaja ütötte meg a fülemet, felkaptam a széket, és vártam, hogy nyitódjon az ajtó.

Vártam a székkel a kezemben, de nem történt semmi. Letettem a széket, és az ajtóhoz léptem. Résnyire kinyitottam, mire egy ember kilőtte a tárát. Hallottam, ahogy szitkozódott, mert nem találta a másik fegyverét.

-Ne aggódj, nem lesz semmi baj!-mondtam Namjoon-nak, aki kicsit félve, de bólintott. Ismét kezembe vettem a széket, és az ajtóhoz léptem. Vettem egy mély levegőt, majd kitártam az ajtót, és fejbe vágtam a székkel az embert. Azon nyomban elájult. Behúztam az egész embert a szobába, ahol elvettünk tőle minden hasznos tárgyat.

-Maradj mögöttem!-parancsoltam Namjoon-ra, aki félelmében megint csak bólintott egyet. Elindultunk a folyosón, aminek a végén 2 ajtó is volt. Az egyik, ahonnan én jöttem, a másik pedig egy folyosóra vezetett. Annak a végén is volt egy ajtó. Csöndesen lopakodtunk, majd az ajtóhoz érve megálltunk.

-Add a pisztolyt!-suttogtam, mire engedelmesen ideadta az említett fegyvert. A kilincsre fogtam, és intettem, hogy menjen hátrébb. Gyorsan kinyitottam, és előre tartottam fegyveremet, mire Jungkook ijedt arcával találtam magam szembe.