Csak egy táncos...?(Park Jimin ff.)

2. fejezet; szerencse, szerencse hátán...

Minden elsötétült, majd a színpad közepére világítottak, ahol a Bts állt kezdőpózban. A szívem majd' kiugrott a helyéről, és a körülöttem sipákoló lány tömeg csak növelte izgatottságomat. Én nagyon szeretem a bandát, de sose lennék képes ilyen módon visongani, és sírva fakadni, ha meglátom őket. Én az a fajta ARMY vagyok, aki inkább vadássza a youtube videóik alatt az utálókat, és szét oltja őket, aztán ha nem hagyják magukat, letiltatom a csatornájukat...ugye milyen angyali vagyok? Na jó, azért ahhoz eléggé sok kell, hogy letiltassam a csatornáját valakinek.

Megszólalt az Anpanman című számuk. Imádtam ezt is, pont úgy, ahogy a többit is. Jia-val néha napján koreográfiákat csináltunk a számaikra. Erre is pont volt egy, így egyből neki álltunk táncolni. A körülöttünk lévők morogva mentek arrébb, de mi csak táncoltunk, és nevettünk. Észre se vettük, hogy az egész banda minket figyel, csak amikor az egyik lány oldalba bökött, hogy álljunk már le, míg egy másik meg odasúgta, hogy ,,figyelnek titeket". Felpillantottam a színpadra, és tényleg minket méregettek, de nem nagyon érdekelt, inkább végig táncoltuk a számot, majd egymás nyakába borulva nevettünk.

-Ez király volt!-kiáltozta Jia.

-Nagyon!-kontráztam boldogan. Ezek után tovább figyeltük a koncertet, és énekeltük a Bts-sel együtt a dalokat.

Nem sokára jött a pihenő legalábbis az előadók számára. Azt hiszem, ez az utolsó fél óra előtt lehetett nem sokkal. Kijöttek a színpadra, és az ARMY-khoz guggolva mosolyogtak rájuk. Hozzánk is odajött J-Hope, Namjoon, és Jimin. Jimin még be is nyúlt közénk, és megfoghattam a kezét! Nagyon jól esett, és mint egy elektromos áramütés, (csak pont fordítva) megnyugtatott. Mikor elengedte a kezemet, egy vizes palack repült felé, amiért felugrottam, és elkaptam, még mielőtt Jimin-t érhette volna. Hálálkodó pillantásokkal ajándékozott meg, majd folytatódott a koncert. Ahogy észrevettem, vagy talán csak beképzeltem, de mintha Jimin többet pillantott volna felénk.

A koncert végeztével kicsődültünk a stadionra emlékeztető helyről, és most kezdődhetett a buli...igen, elmentünk koncertre, majd egy szórakozó helyre...bírtuk mi, azzal nem volt baj!

Kb úgy éjfélig táncoltunk, majd megindultam haza felé. Jia is velem jött. Azt mondta, nélkülem nem jó bulizni. A villamoson nem volt szinte senki...hamarosan már a hotel ajtója előtt álltam. Vettem egy mély levegőt, majd bementem. Rám szállt az a szokásos egyedüllét, és magány érzése...néha jól jön a magány, de mikor egész életedben azt érzed, nem olyan jó dolog...anya is állandóan dolgozott, és sose volt ideje rám...

Hirtelen támadt egy ötletem, és felmentem a hotel legtetejére, kimásztam a tetőre. Kiültem a tető szélére, és lelógattam a lábamat, majd benyomtam Jimin - Promise számát a telefonomon. Ez a zene mindig segített lenyugodni...lehunytam a szemem, hátra dőltem, és csak hallgattam a zenét...

Egyszer csak, mintha valaki más is énekelné. Kinyitottam a szemem, és felültem, majd megfordultam. Majdnem leszédültem a tetőről, ha meg nem fog...Jimin.

-Hát...hát te?-nyögdécseltem illemtelenül.

-Hát én csak hallottam, hogy feljössz ide, és elkezded hallgatni a Promise-t.-mondta mosolyogva. EL is felejtettem, hogy a BTS a szállodában van, ráadásul pont az épület legtetején...hogy lehetek ilyen hülye?

-Ja, és köszönöm a koncertit!-mondta, tovább mosolyogva.

-Ugyan semmiség...de mondd csak, miért nem alszol még? Hajnali 1 van!-mondtam neki, mire tarkóját vakargatva válaszolt.

-Nem tudtam aludni...-felelte.

-És te? Te hogy hogy nem alszol még?-kérdezte, majd leült ugyan úgy, mint előbb én a tető szélére, mire mellé telepedtem.