Csak egy táncos...?(Park Jimin ff.)

6. fejezet; Shin Sook-Seung

Csöndben szipogott, majd ellökött magától.

-Ivett, kérlek, menj haza...-szólt rekedtes hangján.

-Most haza megyek...de nem foglak kerülni! Vagy az a baj, hogy törődöm veled? Mármint nem kedvelsz? Akkor sincs baj, csak kérlek, mondd meg...nekem nem kell a színészkedés!-kérdeztem, mire mély hallgatás volt a válasz.

-Hát akkor bocsánat, hogy elcsesztem a maradék életkedvedet is...-mondtam, miközben szomorúan bólogattam.

A házban ledobtam a cuccom, majd a konyhába mentem egy pohár vízért, mire egy papír cetlit találtam a hűtőn.

,,Még nem végeztünk!"

Összegyűrtem a papírkát, és kidobtam a kukába, felmentem, elvégeztem esti rutinomat, majd bedőltem az ágyba. Túl kevés az életkedvem ahhoz, hogy most ilyen baromságokkal foglalkozzak...

Fájó szívvel forgolódtam egy darabig... Tényleg utál? Én nem akartam neki rosszat...csak megszeretném védeni attól a sok lelki súlytól, elvenni tőle párat, hogy boldogabb lehessen... erre mit kapok? ,,Nem akarlak látni soha többé!" Ez van, mikor valakinek segíteni szeretnék...

Nyüzsgő gondolataim felett végül győzött az álom...

Jimin szemszöge:

-Te hülye állat!-mondta Yoongi, mikor beléptem. Értetlenül néztem rá.

-Ez a lány szeretett! Te meg elhajtottad a picsába...hát gratulálok!-mondta Tae.

-Itt nyavajogsz, velünk egyetemben, hogy csak egy lányt akarsz, aki megért, és szeret, erre elhajtod...-kontrázott Hoseok.

-Most komolyan Jimin! Megszökött attól a csajtól, majd leütötte! Mind ezt érted, és magáért! Mégis mi az, amire nem lenne képes! Tényleg hülye vagy...-felelte Jin.

-Ha befejeztétek az ócsárolásomat, akkor talán elengedhetnétek aludni!-mondtam duzzogva. Sajnos az a baj, hogy igazuk van...és Ivett nem egy hercegnő típus, akit meg kell menteni... inkább, távoltartani a veszélyektől, mert amilyen vakmerő, simán fejest ugrik egy angolnákkal teli medencébe!

Bementem a szobánkba, majd magamra húzva a takarót lefeküdtem. Nem sokára Jungkook is jött utánam.

-Hyung? Alszol?-kérdezte.

-Igen!-válaszoltam duzzogva.

-Hjajj...csak el akartam mondani, hogy szerintem ne hagyd elúszni ezt a lányt...ő végre olyannak tűnt, aki tényleg szeret! Még arra is odafigyelt, hogy mennyire lefogytál! Ezt melyik lány vette észre legutoljára?-kérdezte, de mivel választ nem kapott csak sóhajtott egyet, majd lefeküdt ő is.

Gondolataim, mintha egy tornádóvá álltak volna össze, úgy kavarogtak. Igazuk van a fiúknak...hogy lehettem ekkora hülye? Talán holnap reggel korán felkelek, és lemegyek Ivetthez...beállítottam az ébresztőmet 5:30-ra. Remélem, akkor még otthon van, és azt is remélem, hogy Jungkook nem ébred fel az órára.

5:30

Miért is kelek ilyen korán? Ja, Ivett...szemeim kipattantak, és mintha rakétából lőttek volna ki, úgy nyomtam ki az ébresztőt, majd kászálódtam ki az ágyból. Gyorsan lefürödtem, majd kivettem egy fekete pólót szélén és ujjánál fehér csíkokkal, és egy fekete nadrágot, majd a fejemre húztam egy fekete sapkát. Csöndben elindultam, ugyanis ilyenkor még mindenki aludt. Lifttel utaztam, majd átballagtam Ivett házához. Mély levegőt vettem, majd megnyomtam a gombot...

Ivett szemszöge:

Éppen, mikor kijöttem a fürdőből, valaki csengetett. Gyorsan magamra kaptam egy GAP-os pólót, meg a heti farmeremet, a feketét, és mezítláb mentem ajtót nyitni. Nagy meglepetésemre Jimin állt ott.