Csak egy táncos...?(Park Jimin ff.)

3. fejezet; az Idolmentő újra akcióban

-Oh, hát, öhm, rendben...-mondta, majd kitárta előttünk az ajtót, és elállt az útból, hogy beléphessünk. Mély levegőt vettem. Ők csak átlag vendégek, nyugalom Ivett, ők csak átlag vendégek...

-Jó napot!-hajoltam meg, mikor beléptem, mire a többi tag mind felállt, és ők is meghajoltak. Újabb mély levegő. Nem vagy ARMY, most épp nem...

Miután a sütő átesett a próbákon, kiderült, hogy nincs semmi baja, amit eddig is tudtunk, szóval indultam is.

-Nos, hát köszönöm, hogy szóltak!-hajoltam meg ismét, majd kiléptem az ajtón. Visszamentem a házunkhoz, hogy bánkódjak az életemen...milyen hálátlan vagyok! Itt van pénz, és az álmom irányába haladok, de rendesen, mégis elégedetlen vagyok...

Mikor megérkeztem a házunkhoz, előszedtem a fagyit, majd visszaültem megnézni a filmet. Hamar vége lett, így egyedül maradtam a fagyival, és a gondolataimmal. Nem túl jó párosítás...

Olyan rossz, hogy a BTS csak egy karnyújtásnyira van tőlem, de mégsem tudok velük beszélni, meg semmi...Valószínű a BigHit-be se vesznek fel, csak áltatom magam...imádom, amikor eltűnik az összes önbizalmam egy ilyen hülye telefonhívás miatt. Miért olyan nehéz, időt szakítani a gyerekre, aki már nem is gyerek? Miért? Ha nekem lesz gyerekem, az biztos, hogy sokkal több időt fogok vele tölteni, mint amennyit velem töltöttek.

Ránéztem az órámra, ami már este 6 órát mutatott. Felálltam, és visszatemettem a maradék fagyit a fagyasztó legaljába. Magyar mivoltom miatt, nem vagyok olyan vékony, mint az itt élők, emiatt sokszor megkapom a dagadt elnevezést, amivel általában nem nagyon törődök, de mikor egyszer-egyszer a padlón vagyok, minden felzaklat, és egyre mélyebbre visz.

Nagy életkedvvel elmentem lezuhanyozni, majd lefeküdtem az ágyamra, és csak néztem ki a fejemből. Holnap már rendes tanítási nap...Legalább kicsit többet lehetek emberekkel.

Lehunytam a szemem, és akárhogy is alig volt még fél nyolc, engem elnyomott az álom...

6:00

Az ébresztőm szokásos ricsajára keltem. Felkeltem, majd mentem a fürdőbe elintézni a reggeli dolgaimat. Ezek után ismét a szekrényem elé álltam, ahonnan kiszedem egy fekete hosszú ujjút, meg a fekete szaggatott farmeremet. Miután ezzel is megvoltam, gyorsan csináltam egy pár szendvicset, amit bedobáltam a táskámba, majd farmerkabátomat magamra aggatva, indultam meg a villamos felé. Pont az orrom előtt ment el, így hát betértem a megállóhoz közel lévő boltba, ahol vettem egy jegeskávét. Tudjátok, azt a műanyag dobozost. Azt kortyolgatva battyogtam vissza a megállóba. Éppen mikor megittam, jött meg a villamos, így gyorsan kidobtam a dobozt, majd felszálltam.

A szokásos tömegnyomorban felfedeztem Jia-t is, aki éppen felém verekedte magát.

-Jó reggelt Jia!-köszöntöttem mosolyogva.

-Szia Ivett! Hogy vagy?-kérdezte azzal a szokásos mosollyal az arcán.

-Egész jól...s te?-kérdeztem.

-Én is...és hogy telt a tegnapod?-kérdezte vigyorogva.

-Öhm...jól? Talán kellett volna valaminek történnie?-kérdeztem furcsállva Jia viselkedését.

-Te nem nézted a híreket? Instát? Twittert? Mindenhol te vagy, ahogy elkapod a palackot!-tört át a gát, és elkezdett toporzékolni, miközben visongott.

-Jól van, nyugi Jia! Nem olyan nagydolog ez...nem értem, miért kellett ezt ilyen nagydobra verni. Mindenki ezt csinálta volna...-mondtam, mire a nyakamba ugrott, és belesikított a fülembe.