Öltönybe Bújt Szerelem

Chapter 6 - Folytatás

Félre sikerült próba

- Nagyszerű, a díszes társaság visszajött, kezdhetjük a felkészülést - tapsol szokásához híven Anthony, majd mintha egy nyáj lennénk, terelget a Stúdiónk egyik hatalmas gyakorlóterméhez.

- Lucy! - kiált mögülem Tom Hiddleston a folyósón, már-már jól ismert hangjával, amivel eléri, hogy megálljak, és megforduljak, hogy szembe találkozzak széles mosolyával, hátramaradva a kollégáimtól, akik csak intenek, hogy az úticélunknál megvárnak.

- Tessék, Tom, mondja - villantok neki én is egy angolos mosolyt, amire felcsillannak kékes szemei.

- Kérem, tegezzen, Lucy, nem vagyok én olyan öreg! - nevet fel öblös hangján, majd derekamra rakva kezét, éri el, hogy folytassam utamat, már vele, az edzőcsarnok felé.

- Akkor egyezem bele, hogy tegezzem önt, ha ön is engem. Ehhez ragaszkodom, nincs ellenvetés! - s ujjammal játékosan megbököm kék pólóval fedett mellkasát,
- amit nem rég váltott át a jól megszokott öltönyéről,- amin csak jót derül az apró kézmozdulatom miatt, majd viccesen válaszol rá.

- Mindenképp, Lu, mindenképp, nehogy ne teljesüljön a brit kisasszony akarata - hajol meg színpadiasan Tom, még mindig átkarolva a csípőm felett, vékony testem.

- Még mindig nem magázol, Tom, nem leszünk így jóban - préselem össze ajkaimat, megjátszva a sértődöttségemet.

- Jaj, Lucy, nehogy ezért megharagudj! - kacsint poénosan, majd megérkezvén a célunkhoz, nyitja ki nekem az ajtót, hogy beléphessek a hangárszerű helyiségbe, ahol kollégáink ránk pillantva jelzik, hogy már csak ránk várnak.

- Bocsánat a késésért, Tom feltartott, mind az ő hibája! - cukkolom mellettem karba tett kézzel álló, meglepett munkatársamat, majd színész mivoltához hűséget fogadva, száll be a kicsi játékunkba.

- Igen, hölgyeim és uraim, minden az én hibám, Lucy kisasszonyt elraboltam, sajnálom! - teszi tettetett megbánással, a hangjában a szívére a kezét, mire kollégái elkezdenek hangosan nevetni apró színészkedésünkön.

- Ide figyelni, jó lenne, ha a próbát még most elkezdenénk! - veszi át újra a szót Anthony, majd szúrósan figyeli a komédiázó párosunkat, majd mikor besorolunk a többiek mögé, kezdjük hallgatni a vezetőnket, nekikezd - Villanyos Isten és Taknyos óriás a huszonhármas, fekete matrachoz menjetek, Lucy és Tom Hiddleston huszonkettes felirathoz menjenek, ott várja őket a koreográfusuk.

- Villanyos Isten, és Taknyos óriás? - fordulok Tomhoz, miután lassan elsétálunk a nekünk fenntartott gyakorlórészhez.

- Az előbbihez hozzá kell szoknod, Anthony-nak eléggé fura poénja vannak, bár van amelyikük tényleg betalál, és alig tudsz a lábadon megállni, annyira vicces. De elkanyarodtam a témától, ne haragudj, kedvesem, tehát Villanyos Isten Thort akarja megformálni, míg Taknyos óriás Hulkot szeretné megtestesíteni - néz le rám hódító kék szemeivel kollégám, mire belőlem egy hangos kacajt vált ki a magyarázatából leszűrt információival. Ő csak egy mosolyt megeresztve pillant le rám, s megelégedve nyugtázza a kialakult helyzetet.

- Üdvözlöm önöket, bizonyára a kisasszony Lucy Clark lenne, míg az úr Tom Hiddleston, öröm magukkal dolgozni, esetleg szabadna tegeződni? - hadarja végig a húszas éveinek végében járó férfi - mint utóbb kiderült, Malik - aki első mondatával szimpatikusnak hatott az emberre. Sötétkék V-nyakú pólója szorosan simult testére, látszott, hogy sportos életet él, nem ma kezdte a pályát. Nyakában egy piros kendő szerű sál pihen, kicsit láttatni engedve bronz és kreol árnyalatú nyakát, míg hosszú lábait egy fekete melegítő takarja a légkondi fújta hideg elől.