~A nyúl mentett meg~ |Vkook|◆️✓️◆️

◆️Kilencedik rész◆️

Elérkezett a nap vége. Kint már várakozott a megszokott csapat és várták Taehyungot. Jungkook egy bíztató mosoly küldött a félő fiúnak.

Kiléptek a kapun, és elkerülhetetlen volt, hogy ne kelljen elsétálniuk a srácok előtt, így Jungkook magabiztosan sétált, Taehyungal az oldalán.

- Na mivan? Már testőröd is van? - nevetett fel az egyik, elrugaszkodva az iskola falától. A többi is hasonlóan tett, majd megindultak a két fiú felé. Már lökött is volna egyet Jungkookon a főnök, csakhogy az említett meg se rezzent a lökéstől. A srác kicsit meglepődött, majd inkább Taehyung felé lépett, hogy vele kezdjen ki. Kook hirtelen megragadta a srác csuklóját és erősen maga elé rántva a fiút, kezét a háta mögé csavarta. Ő csak felszisszent a gyorsan ért fájdalomtól, majd pár pillanat múlva Jungkook lelökte őt a földre.

- Ajánlom, hogy többé hozzá ne merj érni a kis csicskáiddal együtt, vagy örökre megbánod! - guggolt le a csuklóját fájlaló fiúhoz, majd még egy utolsót rúgva belé, felegyenesedett és Taehyung kezét megfogva, a többieket arrébb lökve, indultak el a házuk felé. Taehyungnak nagyon jól esett, hogy megvédte őt, hogy kiállt mellette egész nap. Röviden mindenért hálás volt, ami aznap történt.

Egy hónapon belül már nem piszkálta őket senki. Pár embertől kaptak néhol megvető, néhol fangörcsölő pillantásokat. Igaz, hogy még nem voltak együtt, és csak annyi történt, hogy egyszer-egyszer megfogták egymás kezét. Taehyung már nem is érezte magát zavarban a nyuszi fiú közvetlenségétől. A lelkiállapota is kezdett javulni.

- Taetae? - szólította Jungkook a hasán fekvő fiút. Aki csak hümmögött egyet jelzésként, miszerint figyel rá. - Mondanom kell valamit. - Taehyung kíváncsian felemelte a fejét és megtámaszkodott Jungkook melkasán. Kook egy kicsit zavarba jött az arcuk közelsége miatt. Igaz, sokszor voltak már ilyesfajta helyzetben, de most, mikor épp az érzéseiről szeretne beszélni, igencsak zavarba hozta. - Öhm~ tudod…én szeretlek Taehyung. - mondta ki nagynehezen a fiatalabb, az alacsonyabb szemébe nézve, aki kicsit meglepődött, de a kezdeti sokkból kilépve egy boldog mosolyra húzódott a szája, hiszen már egy ideje erre várt.

- Én is szeretlek Kookie. - ölelte át az említett fiút.

- Te is úgy szeretsz? - nyomta meg az 'úgy' szót.

- Igen, én is úgy szeretlek. - jelentette ki Taehyung kuncogva és újból felemelte a fejét.  Boldogan nézték egymás szemeit, majd Jungkooknak a szemei kicsit lentebb vándoroltak, Taehyung puha ajkaira.