~A nyúl mentett meg~ |Vkook|◆️✓️◆️

◆️Ötödik rész◆️

Pár perc múlva viszont egy olyan hírt közölt, amire Taehyung nem volt felkészülve, és a lehető legrosszabbkor jött. Bár egy ilyen hírre nem is lehet felkészülni.

- A nagymama meghalt. - zokogott anyja keservesen,Tae pedig fel sem tudta fogni az előbb hallott pár szót. Hirtelen megállt a keze, a simogatásban, a síró nő hátán és elkezdett remegni. Felállt, felvette az ölében pihenő nyuszit és farmer kabátját, majd kisietett a házból. A hátsókertbe menekült és leült az egyik fa tövébe. Könnyei végig szántották tökéletes bőrét. Keservesen sírt. Üvölteni tudott volna, szomorúságában, hisz az egyetlen ember, kiben a legjobban megbízott, és kit a legjobban szeretett, többé már nem lesz ott neki.

Ilyesféléken gondolkodott órákon keresztül, mígnem be nem sötétedett. Még mindig sírt, úgy érezte, mégjobban összetört. Jungkook meg hagyta magát simogatni, hiszen tudta, hogy Taehyungnak szüksége van most erre. Ő volt az egyetlen, aki ott tudott lenni a fiú mellett, személyesen is, az utóbbi években, mivel Taehyung nagymamája nagyon messze lakott, és keveset tudtak találkozni, inkább telefonon beszélgettek nagyon sokat.

Taehyung nagyjából lenyugodva, de elgyengülve, remegő lábakkal indult vissza a házba, ahol szülei be voltak zárkózva a közös szobájukba, gondolta apja épp nyugtatja még feleségét, vagy alszanak. Felment az emeleti fürdőszobába, és vett egy forró fürdőt, hátha sikerül jobban lenyugodnia. Nagyon lefárasztotta a sok sírás, így mikor visszament a szobájába, viszonylag gyorsan el tudott aludni.

Taehyung sosem volt iskola kerülő gyerek, de most az egyszer nem tudott volna bemenni, mert lelkileg rosszul volt. Szülei is megértették a helyzetet, így nem haragudtak a fiúra. Egész nap az ágyában feküdt, sírt, zenét hallgatott és gondolkozott. Alig evett valamit. Végül szülei nem engedték még a héten iskolába, mert látták a fiú állapotát, meg hát anyja is hasonlóan érezte magát. A hét többi napja is úgy telt el, mint az első.

Elkezdődött a következő hét. Tae már nem nagyon akart többet hiányozni az iskolából, ezért korán indult, mint mindig, azzal a különbséggel, hogy duzzadt, vörös szemekkel és lelkironcsként ébredt. Összeszedte magát és elindult suliba. Osztályfőnöke tudott a hiányzása okáról a fiú szülei jóvoltából, így mikor belépett a terembe, egy szomorú mosolyt küldött a kisírt szemű fiúnak.

Az órák nagyrésze gyorsan eltelt, ameddig jött az utolsó, a testnevelés. Taehyung nem nagyon szerette ezt az órát, mert ezen lehet a legtöbbet kínos szituációba kerülni. Itt többször van a középpontban.
Az óra már a közepe felé járhatott, mikoris kosarazás közben Taehyung megszédült és a földre rogyott. A hétvégén is alig evett egy-két falatot összesen és inni sem ivott eleget, ennek következtében történhetett az, ami.