A filmkritikusokat meghazudtoló f̶i̶l̶m̶kritikáim

vicces-e még Will Farrell? Fire Saga története

 oké, oké, alapból nem ezzel a filmel kapcsolatban akartam kritikát hozni, hanem egy másik témát boncolgattam volna, de úgy éreztem ezt még frissen le kell rendeznem. 

PRÓBÁLOM KERÜLNI A SPOILEREKET, DE NEM MONDOM, HOGY 100%-IG FOG SIKERÜLNI!!

szóval a Netflix pénteken hozott egy új filmet a hosszú című, a többek között Will Farrell által írt Eurovíziós Dalfesztivál: A Fire Saga történetét, az elméletileg vígjáték és zenei kategóriába tartozó mesét. vagyis a Netflix ezt mondja. leszögezek egy dolgot az elején. ami lehet spoiler, lehet nem, de a film... most figyeljetek... nem vicces. igen, igen tudom. oh, Réka ne szólj már le még egy filmet csak, mert neked nincs humorérzéked. nekem nincs? jó, lehet, hogy nem röhögök mindenen, de nem tudom, ebbe mi volt a vicces? mármint komolyan. ami vicces lett volna, azt már maga az előzetes is lelőtte, így viszont nem nagyon tudtam nevetni rajta. 

a történet. húha, hát ezt hosszan írnám le, úgyhogy engedjétek meg, hogy kimásoljam. A sztori Larsról és Sigritről szól, akik gyerekkorukban beleszeretnek az Eurovízióba, amikor feltűnik benne az ABBA, aztán belezúgnak egymásba is, de még felnőtt fejjel sem képesek összejönni. Minden álmuk, hogy elinduljanak az Eurovíziós Dalfesztiválon, de az izlandi kisvárosból, ahol éldegélnek, senki sem tartja őket alkalmasnak egy ilyen megmérettetésre. Lars azonban nem adja fel, és egy tragédia után, ami meglepően hasonlít a Johnny English első részének alapszituációjához, csak ők maradnak indulókként, úgyhogy elindulnak, hogy megvalósítsák álmukat. Csak az a baj, hogy minden fellépésük tragikus, és mintha minden ellenük esküdött volna, egyszerűen képtelenek előadni hiba nélkül a dalukat.

kezdjük a jó elemekkel. a film maga szép. nagyon jól játszanak a színekkel, a látványvilág kifejezetten tetszik, annak ellenére, hogy elég minimalista a hozzáadott szín mennyisége. értitek? nem... nem baj. én se teljesen. a színészi játék kiváló, a poénok már kevésbé. és így itt van mindenki aki valaha fellépett a műsorba. de tényleg mindenki. SPOILER! na erről beszéltem az elején. van a film kb. felénél egy olyan rész, amikor az orosz fellépő házában bulizik mindenki, majd így mindenki hirtelen Troy Bolton lesz és elkezdenek énekelni, de így mindent. nem sorolom fel, hány számba kezdtek bele. és így megjelenik a Conchita meg a Netta, tudjátok az izraeli csaje, aki ezt a hülye pulyka hangot adja ki, akiből mindenki meme-t csinált. megvan? jó, oké. akkor így leesett az állam. jó volt az egész atmoszférája a filmnek. és miért? lehet kérdezni. én nekem magvan a kis saját szubjektív véleményem az Eurovízióról, amit az amerikaiak nagyon jól átadtak. nem veszik komolyan, maga a film sem a zenéről szól, az egész egy parádé, és én ugyanezt gondolom róla. nem kell a filmet komolyan venni, mert a film sem komoly, sőt még szerintem saját magát sem veszi komolyan, ami ebben az esetben jó is volt. oh, igen elfelejtettem, a zenék nagyon fülbemászóak, élvezhetőek, elhallgatnám egy ideig őket szerintem.

és akkor a rossz dolgok. akik a cím láttán jöttek ide, azoknak válaszolok a kérdésükre. Will Farrell régen nagyon vicces volt, még én is emlékszem azokra a régebbi időszakokra, amikor lehetett jókat nevetni rajta, de ebben nagyon nem az. itt már az awkward humor is túl volt tolva, pedig én kifejezetten élem az ilyen fajta filmeket. alapvetően Lars karaktere egy nagy lúzer, aki nem sokra vitte az életében, de az álmaiért küzd. és amit ott ő meg a barátosnéja néha le tudnak tolni, azt még az UTAZÁS BUSINESS CLASSban YouTube csatorna is megirigyelné. azt a nagyon sablonos küzdj az álmaidért duma, már a harmadszorra unalmas volt. negatívum még az is, hogy még vígjátéknak sem a legjobb, de, hogy mé sorolták be romantikus műfajunak azt nem értem. mármint oké, Sigrit szerelmes Larsba, de azok se lépnek romantikus interakcióba a film végéig, még meghitt pillanatik sincsenek. nem értem, de lépjünk túl ezen. ami még rossz volt, azok a semmilyen karakterek. az összes lapos, semmit nem mutat, csak vannak és csókolom. kicsit beszéljük ki, de ne nagyon, mert nincs mit.

Lars, lúzer. az apja is szégyenli, de aztán happy end, mert mégsem. hupsz spoiler. nincs jelleme, egy egyszerű ember, aki eléggé rosszul bánik az életével, vagy, hogy fogalmazzam meg pontosan. sokat nem tudok mondani róla, mert nincs mit kifejtenem.

Sigrit, butus. ő is egy végtelen egyszerű és emellett még buta lány is. jó alakítás volt, de nem hiszem, hogy ilyen butának kellett volna lennie. ez egy csalódás volt számomra. 

hát ők vannak, mert a többi szereplőről még ennyit se tudnék mondani, hát ők is csak feltűnnek és ennyi. ja várjunk. van egy egész pozitív emberünk is, pontosabban egy jelenetünk. ez viszont az orosz pasihoz köthető. öhm a neve... a neveee... öhm... Alex... igen Alexander. szóval a film végénél, mikor ő lép fel, néha-néha rákacsint az egyik hátul lévő csávóra, amit Sigrit ki si szúr, majd a dala után hátul megkérdezi, tőle, hogy meleg e vagy. ő nyilván tagadja. és lehet kérdezni, miért, hát ez nem olyan elítélendő. hát most ha te valamilyen szinten tisztába vagy az LGBTQ+ helyzetével, akkor lehet rájöttél miért mondja azt amit. ha meg esetleg ezt nem tudtad, akkor röviden elmondom. mivel Alexander orosz, és tudni illik Oroszország nem egy kedves és elfogadó a melegekkel szemben. náluk ez egy elég durva helyzet. szóval ha ezt a háttérinfót tudod megérted miért mondja ezt. ugyanis Oroszországban ez "illegális" és hát nem vennék jó néven, ha kiderülne, hogy az ember akit az Eurovízióra küldtek meleg. szóval értitek, nem olyan jó. és számomra ez volt az egyik, hanem a legjobb jelenet az egész filmből. egy ilyen kis párbeszéddel, megmutatták, hogy hát igen, ilyen is van. 

értékeljünk. a film maga nem vicces, minden érdekes részt lelőttek az előzetesbe. egy unalmas napon, amikor nincs semmi dolgod vagy unatkozol, nagyon jó lehet. ilyen kis lenge cucc, nem kell komolyan venni, nem is szabad. emellett nem fogja beváltani az ígéreteit, bármennyire is szép meg jó az előzetes. soha ne higgyétek el, amit az előzetes mutat, ezt ez a film is alátámasztja. a film maga azért megkapja nálam az öt pontot a tízből, mert nem volt se jó, se rossz. nem egy ilyen hatvanszor megnézős film, de elsőre látni azért, mégis egy fura és mondhatni jó élmény is.

hát a helyzet az, hogy nekem nem került fel a kedvencek listájára, de ettől függetlenül ajánlom azoknak, akik szeretik a filmeket és Will Farrell-t. de utána tény és való, hogy meg kell nézni valami komolyabb filmet is. én magam is így tettem, eme film után megnéztem újra az 1985-öt, de erről a filmről majd később. 

legyetek jók, és BORIS VODKÁJA LEGYEN VELETEK!