A filmkritikusokat meghazudtoló f̶i̶l̶m̶kritikáim

móka és kacagás a középsuliban, avagy Középsuli

visszatértem. ahogy a címből is kitalálhattátok a Középsuli nevezetű "sorozatról" fogok beszélni. ez inkább egy kifejtős rész lesz, nem nevezném kritikának, mert egyszerűen csak nem tudom annak hívni. ez csak egy vélemény, mint a legtöbbször, szóval ennyi erővel ez is kritika. 

egy kis történelem szünetet tartunk. szóval aki ismeri, annak gratulálok, üdv a csapatban, aki nem, annak gyorsan elmondom miről van szó. a Középsuli websorozat még öt évvel ezelőtt kezdődött és akkor minden velem egykorú, vagy épp idősebb gyerek rá volt kattanva. persze, nem mindenki, csak sokan. igazából csak azért, mert ilyet azelőtt Magyarországon nem igazán készítettek és nem nagyon láttunk. főleg nem a YouTubeon, ingyen.  a sorozat nagyjából, a mai napig, arról szól, hogy adott egy igencsak rossz és hangos osztály és végigkövethetjük a mindennapjaikat a középiskolában. persze a tipikus drámával és karakterekkel megfűszerezve. ez a dolog egy ideig működött is, aztán valahol nagyon elkanyarodott a sztori. hát igen, ez sem egy túl pozitív kritika lesz, de még mielőtt kilépnél szeretnék szólni, hogy nyugi, ülj le, mély levegő és csak hallgass meg. 

az én történetem a Középsulival akkor folyt egybe, mikor negyedik osztályos voltam, szóval nem mostanság. még nagyon az elején voltunk a sorozatnak, vagy nyolc része volt kint és én egyhuzamba végignéztem. gyerek voltam, oké? osztálytársnőim sokat beszéltek róla én meg megnéztem mi az ami ennyire jó volt akkor. aztán megszerettem és tovább néztem. nem szégyellem elmondani én a nyolcvanadik rész körül hagytam abba, mikor felfedeztem ennél jobb sorikat, nem nem az ST-t, azt már előtte láttam. anyway, a nyolcvanadik rész környékén így befejeztem a nézését. aztán egy hónapja azon gondolkodtam, hogy vajon még a Középsuli van és ha igen milyen? úgyhogy ara gondoltam, hogy akkor belenézek. lehet nem kellett volna, de most elmesélem milyen volt majdnem egy hónapig maratonozni ezt a valamit, amit sorozatnak már nem mernék nevezni.( ígérem legközelebb valami értelmesebb kritikát fogok hozni, de ezt most nagyon le akarom írni.) amúgy nem néztem végig azt az ötven részt, amit meg kellett volna, csak negyvenötöt, de így is sok volt. kezdjük az elején. nehéz lenne összefoglalni, hogy pontosan mik azok a dolgok amik itt összerakják a történetet, mert annyi minden történik, hogy estig mesélhetnék róluk, de akkor se nektek se nekem nem maradna ép agysejtje. egy dolgot megjegyeznék, hogy itt még a kamerákon kívül is történnek dolgok, amikről csak később értesülünk és nem tudjuk az előzményét. mondok egy példát, mert most úgy érzem nem értitek mit mondtam, nyugi én se. szóval van egy szereplő Tibi, volt neki egy barátnője, Ildi, azt hiszem. aztán az egyik részbe, már nem járnak, nem tudjuk az okát vagy bármi, csak azt, hogy már nincsenek együtt. na, ilyenekről beszélek.  

hozzám megszokott módón, szeretném a karakterekkel kezdeni. viszont itt nem fogok mindenkiről beszélni, ugyanis a Középsulinak van egy olyan jó tulajdonsága, hogy csak így elhagy karaktereket. meg random behoznak két részre, aztán eltűnnek. nem tudom miért van ez így, de itt a karakterek olyanok, mint Sötét Varázslatok Kivédése tanárok a Roxfortba, jönnek-mennek. jó, lehet nem ez volt a legjobb hasonlat, de nem jutott más az eszembe, ami ilyen pop kultúrális lenne. lényegre térve, a karakterek csak így vannak, aztán meg nem, de van hét szereplő, akik ha törik, ha szakad nem mennek el innen.