Tiszta lappal

Second

Az iskolakezdés előtt maradt pár napban, sikerült mindent kipakolnunk apával a dobozokból, ami persze nem feltétlenül jelenti azt, hogy rend is van a házban, de az majd ráér a következő alkalommal. Két hozzánk hasonló kupis és lusta embertől, már ez is nagy szónak számít.

Régen is mindig Lauren tartott rendet, sokszor talán túlságosan is törekedett a tökéletességre, de apával hozzászoktunk, és hagytuk hogy ő rendezkedjen körülöttünk, sokszor kihasználva a tisztaságmániáját. És mivel ő már nincs itt velünk, nincs aki kiabáljon, ha rosszul rakjuk vissza a vázát a helyére, miután vizet cseréltünk a virágok alatt, nem is áll érdekünkben szigorú rendet tartani.

Baromarccal egyszer találkoztam a közeli kisboltban, és csak egy-egy középső ujjal illettük meg egymást, hogy utána továbbálljunk.

Apa pedig elkezdte a munkáját a városi rendőrörsön, és visszatért hogy szolgálja a törvényt, ahogy ő nagy fenhéjázva szereti emlegetni.

Tekintve, hogy a barmon és Jennyn kívül senkit sem ismerek a városban, az utóbbi pár napom felettébb nyugodtan telt. Pakoltam és a saját magam által kijelölt szünetekben vagy olvastam, vagy valami vérengzős akciófilmet bámultam a tévében.

-Nem értem, hogy tudod elviselni az egyenruhádat- mondom apának, ahogy a nappaliban lévő teljesalakos tükörben próbálom igazgatni magamon az iskola ünneplőjét, ami kb annyira kényelmes, mintha egy középkori fűző lenne rajtam, és bármikor az ájulás szélére sodorhat. Ami azt illeti ez sokkal kecsegtetőbb, mint ez a százegy százalékig műszálas anyagú ing és egy felettébb ronda rakott szoknya kombó.

-Ezt az egy napot kibírod, kölyök- mondja.- Addig amíg nem kell nyakkendőt viselned még ne rinyálj- teszi hozzá, én meg a szememet forgatom, és elé lépek hogy megkössem a nyakkendőjét, amivel egészen eddig bajlódott.

-Azzal legalább fel tudnám kötni magam az egyik lámpára- motyogom, apu meg csak sóhajt egyet.

-Örülök, hogy ma is ilyen jó kedvedben vagy- mosolyog rám gúnyosan és egy puszit nyom a homlokomra.- Mennem kell, majd este jövök. Kaja nincs, majd vegyél valamit magadnak, ha jössz haza a suliból- adja ki az utasításokat én pedig bólogatva hallgatom, majd kikísérem a kocsiig és integetve figyelem, ahogyan elhajt.

A szomszéd kocsifelhajtója felől hangokat hallok, és arra fordulok, hogy megnézzem ki az. Persze, mintha olyan nagy lenne a választék. Meglepve látom, ahogy Baromarc széles mosollyal az arcán a húgát kézenfogva vezeti a kocsijához, és nevetve köti be a gyerekülésbe.

Az a furcsa bizsergős érzés visszatér és érzem, ahogy libabőrös leszek.

Mintha csak megérezte volna, hogy figyelem felém néz, és egy pimasz félmosollyal az arcán mér végig.

-Így már kevésbé nézel ki egy hajléktalannak. Haladás.

Hülye szexi srácok, meg a kibaszott irritáló személyiségük.

Gondolkodás nélkül intek be neki, amire csak elvigyorodik, pontosan tudván hogy a szavai elérték a céljukat, ugyanis egész nap ezek fognak pörögni az agyamban, és beszáll a kocsiba.

Lassan halad el mellettem, és mielőtt még kiérne a látóteremből a középső ujjával integetve kíván nekem napsütéses, madárcsicsergősen szép napot. Adok majd én olyat neki oda, ahova még a hülye napsugarai sem érnek el.

Fortyogva megyek vissza a házba, hogy felvegyem a táskámat és én is meginduljak az újdonsült iskolám felé.

Tekintve, hogy ő is oda jár valószínűleg nagyon fogom élvezni a mai napot. Lehet, hogy mégiscsak lopok egy nyakkendőt apától, tánha hasznát veszem a nap folyamán.