A folyosón bolyongva keresem a tornatermet, és azzal együtt a női öltözőt. Tegnap nagy szerencsére megmenekültem a kínzástól, de a hét összes többi napján 45 percig az órarendem szerint muszáj minimális mértékű mozgást is végeznem.
Mikor a csengő újból felcsendül a folyosókon legszívesebben sírva fakadnék, hogy megint kések egy óráról, de mivel én is törődök valamennyit az egészséges életmóddal, tovább rovom az eddig is feleslegesnek bizonyult köröket a folyosókon.
Mikor már kezdem feladni, két nevetgélő lány fordul be a sarkon. Azonnal megakad rajtam a tekintetük és elhallgatnak. Figyelmen kívül hagyom a letaglózottságukat, és oda sietek hozzájuk próbálva egy hihető mosoly erőltetni az arcomra.
-Sziasztok! Tudnátok segíteni? Sehogy sem találom a tesitermet és ott lenne órám- kérdem reménykedve, hogy nevetnek ki a szerencsétlenségem miatt.
Az alacsonyabbik biztatóan rám mosolyog.
-Nekünk is ott van óránk, gyere menjünk együtt- invitál magukkal, és újból megindulnak a folyosón.
-Gondolom új vagy, ha még nem tudod hol van a tesiterem- mondja most a magasabbik lány, és egy kis gúny keveredik a hangjában.
-Igen, pár hete költöztünk ide az apukámmal- bólintok nem reagálva a lány kihívó tekintetére, amit nem tudom mivel érdemeltem ki.- Morgen vagyok.
-Alison- mosolyog rám az alacsonyabbik, és oldalba böki a mellette állót, aki kelletlenül rám nézve böki ki nagy nehezen, hogy Hannahnak hívják.
-Örülök a találkozásnak- mosolyodom el, jól szórakozva Hannah savanyú arckifejezésén.
-Úgyszintén- mondja Alison kedvesen.
-Hát még én- motyogja Hannah kevésbé sziporkázva, amin meg sem lepődök. Tiszta napsugár és kacagás ez a lány!
-Meg is érkeztünk. Mondjuk a szagból már sejthetted előre is- mondja Alison, és benyit az öltözőbe, ahol a lányok a padon ülve átöltözve várakoznak.
-Hát ti?- néz rájuk Hannah felvont szemöldökkel. Többen kissé ijedten néznek vissza a lányra, így azt a következtetést vonom le, hogy mindenkivel hasonlóan viselkedik mint velem az előbb, attól függetlenül hogy kiről is van szó.
-Még nincs itt a tanár. Gondolom megint csak kávéért ment- mondja az egyikük.
Ezt az egybeesést szerencsének veszem, így legalább nem akasztanak a nyakamba még öt perc késést, amivel ezen a két nap alatt simán új személyes rekordot állítanék ezen a téren. A kávé említésére persze én is vágyakozni kezdek egy csésze után. Elég sokat elárul a függőségem státuszáról az hogy már a kávé említésétől is megkívánom a koffeines italt.
Gyorsan letelepedek egy üresen maradt helyre és elkezdek átöltözni, miközben figyelemmel kísérem a többiek diskurálását.
-Te vagy az új lány, Morgen Hayes, igaz?- kérdi az egyikük, kíváncsian rám nézve, mire csak bólintok.
-Anyám, de szerencsés vagy. Mit nem adnék azért, ha szüleim olyan királyak lennének, mint neked!- mondja, én pedig csak kínosan elmosolyodom.
Hát persze, mert nekem olyan csodás a családi hátterem.
-Na és eddig, hogy tetszik a suli?- kérdi Hannah a sarokból. Nem tudom, hogy direkt próbálta elterelni a témát a szüleimről, de mindenesetre hálás voltam érte.
-Egész jó. Bár az órarendem már kevésbe- nevetek fel bosszúsan.
-Miért?- vonja össze a lány a szépen szedett szemöldökét.
أنت تقرأ
Tiszta lappal
أدب المراهقينMorgen Hayes és az édesapja égy újabb költözésen estek túl, de ezúttal valami más. A szülei újból egymásra találnak, és egy kétes külsejű férfi jelenléte is felüti a fejét a közelében, ő pedig csak értetlenül áll a történések kellős közepén. Képes l...
