Why is he? (Niam Horayne) [BEFEJEZETT]

1. fejezet

Liam

Kezdetét vette egy unalmas nap ismét... a focicsapattal lófrálok és azt tettetjük, hogy barátok vagyunk, pedig ők le se szarnak engem, hogy enyhén fogalmazzak. Az osztálytársaim félnek tőlem egytől egyig. Az áldozataimat juttatja eszembe az, ahogy néznek rám. Ahogy nyugodtan sétáltam a folyosón azt vettem észre, hogy valaki nekem jött. Egy szőke fiú borult fel, mire én csak lenéztem rá. Körülötte kb. 15 könyv volt.

-Bocsánat...-pillantott rám mosolyogva, majd elkezdte összeszedni a könyveket. Ekkor Malik jött oda és kilökte a kezéből az összeszedett könyveit.

-Megengettük neked, hogy hozd a könyveinket erre te elejted?!-kiabált rá a szöszkére.

-Bocsánat, nem akartam, nagyon sajnálom...-hajtotta le a fejét, mire Malik egy hatalmas ütést mért arra... Komolyan, utálom, ha valakit kipécéznek és őt piszkálják, amikor nem csinált semmit. Igaz, hogy egy hete vagyok csak a suliba, de tudom, hogy az egész suli ezt a srácot alázza állandóan... hogy is hívják? Öhm... Niall... Niall Horan! Hirtelen a fejéhez ért a srác és kigúvadt a szeme.

-Megengedtem, hogy a fejedhez érj?!-kiabált rá Malik, de ekkor a szöszke srác feltartotta a kezét, ami véres volt. Malik nézte agy darabig, majd sóhajtott.-Na most kivételesen elmehetsz a sulinővérhez, de siess vissza...

-Köszönöm...-mondta Niall, majd felpattant és eltűzött.

-Zayn, nem ütöttél egy kicsit nagyot?-kérdezte Harry. Ő elég normális, de nem mer szembeszállni Malikkal.

-Ezért mehetett a nővérhez...-rántotta meg a vállát Malik, majd Louisnak intett, aki Niall legjobb barátja, ha jól tudom és ha minden igaz bejön az egyik focistának, Harrynek. A barna hajú srác felszedte a könyveket és indult volna, de Harry elvette tőle a könyvek felét. Hát akkor ez nem csak pletyka? Oh, egy focista meg egy stréber? Na mindegy is... amikor beléptem a tanterembe megfagyott a levegő és helyet foglaltam. Niall előttem ül és egész kedves srác, nem értem, hogy miért kell piszkálni. Amikor bejött az osztályfőnök csak csúnya nézéssel mérte végig az osztályt.

-Muszáj volt?!-kiabált az ofi.-Már megint te voltál Malik?!

-Nem taná...-kezdett bele a mondandójába Malik.

-Tudom, hogy te voltál.-mondta a tanárnő.-Mivel Niall nem akarja, nem kapsz osztályfőnökit...

-Mármint dícséretet?-nevetett fel Malik, mire kinyílt az ajtó és egy idősebb éveiben járó hölgy lépett be rajta.

-Liam Payne...-mondta a nevemet, mire én felnyújtottam a kezemet.-te ugye arrafelé laksz, mint Niall?

-De hát én is haza tudom kísérni...-háborodott fel Louis.

-Nem kísérni kell, mivel nem bír lábra állni magától, de nem akar menni kórházba sem...-mondta a hölgy.

-Mi?!-pattant fel Harry és Louis egyszerre, majd Malik is.

-Nem hajlandó szólni az apjának sem és kórházba sem vihetik azt mondta...-hajtotta le a fejét a hölgy.-Szóval Liam kérlek vidd haza őt...

-Miért én?-kérdeztem, mire a három álló srác mérgesen nézett rám.-Attól, hogy így néztek nem fogom hazavinni, azt sem tudom, hogy hol lakik...

-Liam vidd haza Niallt.-nézett rám mérgesen az ofi.

-Hagyjon már tanárnő ezzel...-legyintettem, mire az egész osztály felém fordult. Hirtelen a hölgy eltűnt az ajtóból és Niall jött be nagy nehezen a tárgyakba kapaszkodva, majd mikor azok elfogytak Louis sietett hozzá, hogy letudjon ülni a helyére, vagyis elém. Egész órán a padon feküdt és szünetekben is lassan mozgott a terem és a szekrénye között, így Louis szállította a könyveit neki és ha nem volt muszáj nem állt fel és sajnáltam is azért, hogy nem ment haza... lehet, hogy nem kellett volna ellenkeznem? Az utolsó órán azt láttam, amikor felemelte a fejét, hogy véres az egész kötés.-ÚRISTEN, ÁTÁZOTT A VÉRTŐL A KÖTÉS!-kiáltottam fel, mire mindenki Niallre nézett, aki csak elmosolyodott.

-Jól vagyo...-kezdte el a többiek nyugtatását, de hirtelen leesett a székről. Hirtelen felindulásból felkaptam menyasszonyi pózba és a táskáinkat felkapva elindulta vele a parkolóba. A parkolóban állt a kocsim, bepakoltam oda és elvittem a legközelebb lévő kórházba, ahol megadtam a nevét és kész. Már vagy 5 perce vártam, mire berohant Louis, Harry és Malik.

-Hogy van?-rohant hozzám Louis.

-Még nem mondtak semmit.-mondtam, mire kijött egy orvos és rám mosolygott.

-Ha fél perccel később hozod be már halott lenne...-mondta, majd végigmért mindenkin.-Hát a szülei nem jöttek? Pedig mikor magához tért az anyukáját akarta...

-Ő nem tud jönni, mivel halott...-hajtotta le a fejét Louis.

-Egyébként nem tudjátok, hogy mi történt vele?-kérdezte a doki.-Ezért fel is jelenthetné az illetőt...

-Nem.-vágta rá Malik és a többiek nem szóltak semmit. Hirtelen nyílt ismét az ajtó, egy férfi, egy idős hölgy és anya (?) robogott be rajta.

-Te mit keresel itt?!-kiabáltam anyára, mire ő csak ledermedve nézett felém.-Válaszolj, ha kérdezlek!

-Hát, ő itt az, aki miatt elhagyom apádat...-mutatott a férfira, de ő csak riadtan nézelődött.

-Hol van a kis fiam, hol?-lépett hirtelen Louishoz, aki kérdőn nézett rám és az orvosra.

-A 105-be helyeztük el.-mondta az orvos, mire mindenki elindult a 105-höz még én is, ugyanis anyu is rohant oda. Amikor beléptünk Niall feküdt ott, mire az apukája és gondolom a nagyija odarohantak hozzá.

-Kisfiam!-kiabált az apukája, mire Niall kinyitotta a szemét.

-Apu?-nézett rá Niall a hangforrásra.-Hol vagyok és miért?

-Kórházban és állítólag nagyon vérzett a fejed.-mondta az apukája a kezét szorongatva.-Nem akarlak elveszteni, mint anyádat, vigyázz jobban!

-Vettem...-mosolygott Niall, majd az ideges Malikra pillantott és intett Louisnak, aki kivitte Malikot. Miért nem mondják meg, hogy ki volt az? Itt lenne a lehetőség, mindenki jól járna kivéve Malik... amikor kimentem a folyosóra anyával láttam, hogy Malik sír... Mi a fene? Miért sír, amikor még suliban örült, hogy bánthatja?! Bonyolult nekem ez a város, túlságosan is.

-Anyu, hogy pont egy rendőrrel csalod meg...-suttogtam, mire ő csak nevetni kezdett.

-Hogy ne ölhesse meg...-mosolygott anyu, mire én csak lehajtottam a fejem.

-Miért teszed ezt ezzel a sráccal? Ha apu a házukba megy max. ő maradna életbe meg te...-mondtam, mire anyu még jobban nevetett.

-Legalább lenne egy testvéred...-mosolygott anyu.

-Ha költözöl, én is megyek veled.-jelentettem ki, mire kikerekedett a szeme.

-Miért?-kérdezte.

-Mivel akkor én maradok életben meg a srác családja és te halsz meg...-suttogtam a fülébe, majd elmosolyodtam.-Megmondtam, hogy családokkal ne kezdj ki...-nevettem, majd visszamentünk a szobába, ahol már csak a családtagok voltak meg még mi.

-Beszeretném mutatni a fiamat, aki költözik velem...-mosolygott anyu kedvesen, mire Niall rám mosolygott.

-Szia.-mosolygott Niall.-Ha beköltözöl én leszek az öcséd. Sokat hallottam már rólad anyukádtól, de az iskolában is mögöttem ülsz.-mosolygott, majd hirtelen becsukta a szemét és hátradőlt.