Egy Idol barátnője • JUNGKOOK (befejezett)

10.rész

Nagyon remélem, hogy Jungkooknak nincs semmi baja. Bár nagyon félek, hogy nincs igazam. Telefonomhoz kaptam, de semmi. Nem üzent és nem is hívott. Nincs más választásom, fel kell mennem hozzá. Csak remélni tudtam hogy ott lesz. Mikor felértem az emeletre hátra sétáltam és megkerestem azt a szobát, ami a miénk felett helyezkedik el. Vettem egy nagy levegőt, majd bekopogtam. Síri csend lapult az egész folyosón. Ismét bekopogtam de változást nem észleltem. Mivel nem volt kártyám a szobához, nem tudtam bemenni. Megfordultam, majd lassan elkezdtem sétálni az irány felé, amerről jöttem.
- Maga! - hallottam meg hátam mögül a hangot. Hátra fordultam meglepetésemre a szoba tulajdonosa szólt utánam, de ő.. nem Jungkook volt.
- Maga kopogott?
- Nagyon sajnálom, félre néztem az emeletet. - majd a férfi becsukta az ajtót. Telefonom képernyőjét mustráltam, mikor az megrezzent.

"Új üzeneted érkezett A helyes Maknae-től"

Mikor megpillantottam a nevet rögtön felnyitottam.

- Ji EunBin! - szólalt meg egy férfi hangja. Telefonomból felpillantva megpillantottam az említett személyt.
- Jó napot!
- Elkészültek?
- Negyed óra múlva lemegyünk a kocsihoz.

- Yunhee, pakolj!
- Már megint?
- Ne kérdezősködj, csak tedd amit mondtam. - nagyon nem voltam jó kedvemben. Féltem Jungkook-ot. Miattam.. miattam ne rontsa el az életét.

Felszálltunk a repülővel. Nem tudtam másra gondolni, csak arra a kettő mondatra, "Csalódtam benned.", "Egy Idol-nak nem ez a feladata.".

*másnap*

- Ha gondolod, haza mehetsz. - fordultam Yunhee felé.
- Nem, jó itt. - mosolyodott el. Egy kopogás zavarta meg a légkört.

- Ji EunBin?
- Én vagyok. - válaszoltam az előttem álló ismeretlen férfinak.
- Jöjjön velem!

Beültetett egy kocsiba, majd elindult egy állítása szerint iroda felé. Nem tudtam, hogy miért halgattam a szavára, de éreztem, hogy ezt kell tennem.

- Kopogjon, majd menjen be! - hagyott ott az utasítások után a férfi. Úgy tettem ahogy mondta. Bent egy üres terem volt, vagyis csak azt hittem. Bang SiHyuk fordult meg a székével.
- Jöjjön ide. - szívem az idegességtől gyorsabban kezdett el verni.
- Maga az a személy, akiről a koreai iparban olyan sok cikk elterjedt? - fordította felém a laptopját, amin az az oldal volt megnyitva, amit Jungkook átküldött nekem tegnap. Nyeltem egy nagyot majd megszólalt,
- Szóval maga. - sóhajtott egy nagyot, majd folytatta. - Figyeljen, - nézett szigorúan és mélyen a szemembe. - Jungkook az egyik legjobb alkalmazottam. Nem szeretném, hogy egy ideiglenes - a szó hallatán egy óriási fájdalom nyilalt a szívembe - kapcsolat miatt lemondjon az álmairól. - nem tudtam megszólalni. Élőben ezeket a szavakat hallani tőle mégfájóbb, főleg úgy, hogy az a személy, akiben csalódott az igazából én vagyok és nem Jungkook. Nem ismerem, ahogy ő sem engem de szavai olyan mélyre ásták magukat bennem.
- Arra kérem magát, hogy költözzön vissza oda, ahonnan jött és szakítsa meg Jungkookal a kapcsolatot. Még friss az érzés neki, így nem fog annyira fájni, ahogy magának sem. - nem feleltem így folytatta tovább.
- Ahogy látom, nem annyira nyitott az ajánlatra. Mennyit kér azért, hogy elhagyja őt? Esetleg 5, 50, 500 millió won-t? - tényleg azt hiszi ez az ember, hogy pénzzel le lehet mondani a szerelemről.

- Főnök! - lépett be Jimin az ajtón. Felálltam az asztaltól, majd egy meghajlás után elhagytam a termet. Csak remélni tudtam, hogy nem küld utánam embereket.

- Várj! - szólalt meg hátam mögül egy ismerős hang. - Ezt bent hagytad! - nyújtotta kezembe a kulcsomat Jimin.
- Köszönöm! - fordultam meg majd elindultam.
- Park Jimin. - futott elém a fiú kezét nyújtva felém.
- Ji EunBin. - mutatkoztam be.
- Mi járatban vagy erre? Nem igazán vagy ismerős, esetleg új gyakornok vagy? - mosolygott rám kedvesen.
- Nem. - válaszoltam egysíkúan.
- Van kedved meginni valamit? - nézett rám nagy szemeivel.
- Igazából..
- Akik bent jártak a főnöknél, mindig feszültek. - bólintottam majd elindultunk. Koreában illetlenség nem elfogadni az ilyen ajánlatokat.

Leültünk egy asztalhoz majd elkezdünk beszélgetni.
- Honnan valósi vagy?
- Magyarország.
- Azt hallottam nagyon szép hely, egyszer szeretnénk ott koncertet tartani. - mosolygott rám.

- Ti meg mit csináltok? - állt meg az asztalunk mellett Jungkook.
- Oh, szia Kook! Ő itt Ji EunBin. - mutatott felém. Jungkook rámnézett majd megszólalt.
- Behozatott, igazam van? - tekintete mérgessé vált. Nem adtam választ, így tudta mi a helyzet.
- Ismered őt? - nézett tág szemekkel Jimin Kookra. Ő rápillantott a fiúra, majd vissza rám.
- Mit mondott? - kezdett idegessé válni Jungkook.
- Hé, én is itt vagyok! - mutatott magára az előttem ülő.
- Jimin, itt tudnál hagyni minket egy kicsit. - a szőke felállt helyéről majd átült egy másik asztalhoz.
- Mit mondott? - ült le elém, majd kezem felé nyúlt, mikor eszébe jutott, hogy nem szabad megfognia nyilvánosan.
- Semmi fontosat. - mosolyodtam el.
- Ne hazudj kérlek. - arca érzékenyebbé vált mire én lehajtottan fejemet.
- Miért érzem azt, hogy pénzt ajánlott?  - könnyeim előszöktek szememből.
- Ugye, nem fogadtad el? - nézett rám szomorú arccal, majd megfogta a kezem.
- Ne.. - húztam el tőle karomat. - Nyilvánosan ne.. Nem szeretnék balhét.
- A kérdésemre, ugye nem a válasz?
- I.. igen. - kezdtek el a könnyeim kipotyogni helyükről. - Nem szeretném, hogy bántson vagy kirúgjon.
- Nem fog! Ahogy közénk sem fog tudni állni. Igérd meg nekem, hogy nem hagysz el! - nézett rám reményteli szemekkel. - Azt túl élem, ha kirúg, de azt nem, ha te elhagysz engem.
- De hisz ez csak egy ideiglenes kapcsolat. - mondtam sírva a szavakat.
- Már hogy lenne, vagy.. te így tekintesz rám? - kerekedtek ki az ő szemeiben is a fájdalom jelei.
- Nem, csak..
- Kérlek, bármit mondanak az emberek, ne hallgass rájuk, rendben? - leszállt a helyéről, majd közelebb lépett hozzám. Átölelni készült, mikor valakinek az ujja a mellkasába fúródott.
- Aa. Mi nem tehetjük ezt, te is tudod! - szólalt meg Jimin. Letöröltem a könnyeimet, majd kisétáltam az épületből. Nem bírtam tovább nézni Jungkook összetört arcát. Ezt nem tehetem vele..